Régi módszerek: találékony ókor, szigorú középkor
Az ókorból származó írásos emlékek bizonyítják, hogy egyes, ma is alkalmazott eljárások kezdetleges változatai akkor is ismertek voltak. Már az időszámításunk előtti 1350-es évekből származik olyan egyiptomi feljegyzés, amelyben óvszerszerű alkalmatosság használatáról tesznek említést, de ismerték a hüvelyi fogamzásgátlás lehetőségét is: a papirusztekercsek tanúsága szerint krokodilürülékből készített labdacsot helyeztek a hüvelybe, spermaölőként.
Majdnem ilyen régi története van a méhen belüli fogamzásgátlásra tett kísérleteknek: a legelső eszközök a csirke villa alakú mellcsontjából készültek, mintegy háromezer éve. Ennek ellenére nem mindenhol voltak tisztában a nemi érintkezés és a fogantatás közötti összefüggéssel, így viszonylag sokáig tartották magukat a vallásos indíttatású, varázslásszerű módszerek is: bálványáldozatokkal, bizarr amulettekkel próbálták elejét venni a nem kívánt terhességnek.
A középkor katolikus Európájában az egyházi szigor határozottan tiltotta a terhesség megelőzésének bármilyen módszerét, a magzatelhajtás pedig boszorkányságnak számított. A kérlelhetetlen bírálat tragikus következményei voltak a csecsemőgyilkosságok. A nők persze ekkoriban is éltek bizonyos praktikákkal, például megszakításos módszerrel, valamint a ruta nevű növény vagy liliomgyökér hüvelybe helyezésével kísérelték meg a fogamzásgátlást.
Újítások a középkor után
Európában az első óvszerek állati bőrből vagy bélből készültek: a kezdetleges eszközt a feljegyzések szerint egy olasz anatómus, Fallopius javasolta a korai újkorban, 1564-ben. A ma is használt kondom elnevezés a 18. század óta létezik, eredete tisztázatlan, egy legenda szerint egy Condom nevű ezredes nevéhez köthető, aki II. Károly figyelmébe ajánlotta a fogamzásgátlás e módszerét. Az óvszerek tömeggyártását a gumi vulkanizálásának felfedezése tette lehetővé 1844-ben, de a korai gyártmányok még olyan vastagok voltak, mint egy kerékpárbelső. Az 1856-ban született George Bernard Shaw még ezzel együtt is a 19. század legnagyobb találmányának tartotta a gumi óvszert.
Kényelem és hatékonyság: a hormonális módszerek evolúciója
Először a 19. században figyelték meg, hogy a terhesség alatt szünetel a peteérés: ide vezethető vissza, hogy a hormonális beavatkozás egyáltalán szóba jöhetett. Elsőként Ludwig Haberlandt, az Innsburcki Egyetem professzora vetette fel a "hormonális sterilizálás" elképzelését.
A korszerű módszerek azonban nem léteznének, ha a 20. század első felében nem fedezik fel a női nemi hormonokat is. Kísérletezni kezdtek ezek mesterséges előállításával, majd 1959-ben megjelent az első kombinált fogamzásgátló tabletta. Innentől pedig robbanásszerű fejlődésnek indult a terület: ennek köszönhető, hogy egyre alacsonyabb hormontartalmú, kevesebb mellékhatással járó, ugyanakkor egyre hatékonyabb és kényelmesebb hormonális fogamzásgátló módszerek közül válogathatunk. Ilyen modern eszköz például a hüvelygyűrű, amelynek hormontartalma a tápcsatornát kikerülve szívódik fel, így hányás vagy hasmenés esetén sem csökken a védelem, és havonta egyszer kell felhelyezni, majd három hét folyamatos használat után eltávolítani.
