A fájdalom fontos jelző tünet lehet, hiszen arra hívja fel a figyelmet, hogy a szervezetet valamilyen káros hatás éri. Amennyiben nem ismerjük a kiváltó okát, a panasz arra késztethet, hogy szakemberhez forduljunk. Mindez pedig lehetőséget teremt akár súlyos kórképek feltárására. Más esetekben viszont, amikor jól tudjuk, honnan ered a fájdalom, kényszerűen elviselendő kellemetlenségként jelenhet meg az életünkben. Akárhogy is, nincs két egyforma fájdalom, beleértve, hogy a két nem tagjai is más-más módon élik azt meg. De vajon melyikük fájdalma rosszabb? Korábbi cikkében az IFLScience arra tett kísérletet, hogy szakértők bevonásával tegyen igazságot a szülés és a heréket érő rúgás okozta fájdalom összehasonlításában.
A tökön rúgás következményei
A heréket érő traumák rendkívül erős, akár rosszulléttel, hányingerrel társuló fájdalmat képesek kiváltani. Ennek oka részben az, hogy a herék a szaporító szervrendszer részeként szexuális célokat szolgálnak, így rengeteg idegvégződés található a területen. Fájdalomra való érzékenységük evolúciós szempontból pedig azzal magyarázható, hogy kulcsfontosságú szerepet töltenek be a hímivarsejtek termelődésében. Éppen az erős fájdalom ösztönzi tehát a férfiakat arra, hogy óvják testük e máskülönben védtelen pontját a külső behatásoktól. Mégiscsak arról van ugyanis szó, hogy a herék nem valamely testüregben helyezkednek el, védett helyen, hanem a testen kívül, a vékony falú herezacskóban.
Nyilván a herék külső pozíciója azzal függ össze, hogy a testhőmérsékletnél hűvösebbek maradjanak, kedvezve a hímivarsejtek igényeinek – folytonosan kísértve viszont közben a sorsot. Érdekesség, hogy ez nem minden emlősnél van így. A hím elefántok heréi például a testükön belül, a vesék mellett helyezkednek el. Az emberi anatómia ugyanakkor máshogy alakult, ráadásul a két lábon járás csak még védtelenebbé tette a heréket.
Milyen a szülési fájdalom?
Talán magyarázni sem kell, miért fájhat borzasztóan, ha egy nő természetes úton hozza világ gyermekét. Elvégre egy olyan folyamatról beszélünk, amelynek során az újszülöttnek egy eredendően szűk folyosón kell átjutnia, amelynek átmérője alapvetően alig nagyobb 3 centiméternél. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy a humán reprodukció e téren különösen komplex és fájdalmas. Az első gyermeküket váró nőknél a vajúdás ideje átlagosan 9 óra, ami mintegy harmincszor hosszabb például a lovakénál. Nem mellesleg az ember az egyetlen faj az állatvilágban, amelynek segítségre van szükség a szülés során, miközben még a modern technológia és higiénia ellenére is számottevően magasabb az anyai és az újszülött-halandóság aránya, mint akár más főemlősök esetében.
E ponton érdemes segítségül hívni a biológiát és az evolúciót. A főemlősök között ugyanis az emberi terhesség a leghosszabb, az emberi magzatok és agyuk a legnagyobb méretű. Mindez pedig már a várandósság idején is sok energiát elvesz a kismamáktól, akiknek aztán egy aránylag nagy gyermeket kell világra hozniuk a szülés során. És hogy miért? Nos, a tudományos elméletek szerint a jelenségre két fontos tényező szolgálhat magyarázatul. Az egyik a két lábon, felegyenesedve járás, a másik a magas intelligencia, illetve az ahhoz társuló nagyobb agytérfogat.
A női test evolúciója e két cél között igyekszik megtalálni az arany középutat. Megkönnyíthetné persze a szülést, ha szélesebb lenne a nők csípője, méghozzá – egyes teóriák szerint – anélkül, hogy ez érdemben gátolná őket a hatékony mozgásban. Az evolúció viszont mindig takarékos, és csak annyi változást enged, amennyire feltétlenül szükség van. Márpedig a nők keskenyebb csípővel is hatékonyan tudnak szaporodni, amit mi sem igazolhatna jobban, minthogy immár több mint 8 milliárdan élünk a Földön.
Csakhogy a végeredmény így közel sem kellemes. Sőt, órákon át tartó fájdalmas vajúdásról és szülésről van szó, amelynek során az izmok kontrollálatlanul húzódnak össze, a méhnyak és a hüvely szinte a végletekig megfeszül, a csontok szó szerint félrecsúsznak az útból, hogy helyet adjanak a babának. És akkor még ott van a gátrepedés is, amely a hüvelyi szülések többségénél fellép valamilyen mértékben.
Szintén nagyon lényeges a kérdés pszichológiai vetület. Nyilvánvalóan az sem kellemes, ha egy férfit a legérzékenyebb pontján rúgnak meg, de ez sosem tart órákig vagy napokig, nem súlyosbodik fokozatosan az idő előrehaladtával, nem meríti ki a testet és az elmét, illetve nem foglalja le az érintett gondolatait előtte 9 hónapon át. Az Egyesült Államokból származó felmérések szerint a nők kétharmada szorong a szülés miatt – ezt az intenzív, patológiás félelmet nevezik tokofóbiának. Nem mellesleg a fájdalom a szülés után sem szűnik meg azonnal. A méhösszehúzódások még hetekig jelentkezhetnek, amint a szerv igyekszik visszanyerni eredeti, mintegy 500-szor kisebb méretét, illetve pozícióját a testen belül.
Melyik fájdalom a rosszabb?
Mielőtt azonban megszületne az ítélet a kérdésben, egy dolgot fontos leszögezni. A fájdalom mindig szubjektív érzés. Ami az egyik ember számára maga a kínzás, az másnak nem több apró kellemetlenségnél. Éppen ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy egyik vagy másik fájdalom a rosszabb-e. Érdemes tehát a szülés és a tökön rúgás között inkább döntetlent hirdetni, hozzátéve, hogy mindkettő érintettjei örülhetnek, hogy legalább nem vesekő okozta görcsökkel küzdenek.
