A pszichedelikus szerek, más néven hallucinogének a pszichoaktív anyagok egy olyan csoportját alkotják, amelyek megbízhatóan és jelentősen megváltoztatják az érzékelést, a hangulatot és/vagy a megismerést. A pszichedelikus szerek lehetnek természetes eredetűek, mint például a pszilocibin (varázsgomba), vagy szintetikusak, mint az LSD és az MDMA (ecstasy). Ezeknek az anyagoknak a hatása széles skálán mozog, elsősorban az a közös bennük, hogy pszichológiailag megváltozott érzékelést idéznek elő. Például az idő torzulását, vizuális hallucinációkat és az önismeret elvesztését – olvasható a Pain Research Forum áttekintésében.
Bár a pszichedelikus szerekkel kapcsolatos korai kutatások a mentális egészségi zavarok kezelésére összpontosítottak, egyes kutatók már akkor vizsgálták például az LSD lehetséges szerepét a fájdalomcsillapításban. Ezek a kutatások azonban az 1970-es amerikai átfogó kábítószer-használat elleni törvény miatt megtorpantak. A pszichedelikus szereket – elsősorban politikai megfontolásból – úgy minősítették, hogy nem szolgálnak orvosi célt, veszélyesek és könnyű visszaélni velük. Ez évtizedekre megpecsételte az ilyen anyagok gyógyászati célra való felhasználásának lehetőségét gyakorlatilag az egész világon.
Gyógyszer lett az ecstasy
Bár az elmúlt két évtizedben ismét megszaporodtak a mentális problémák kezelésére szolgáló pszichedelikus szerekkel kapcsolatos kutatások, kevés vizsgálat összpontosított a fájdalomcsillapításra, mint lehetséges területre. Van azonban egy krónikus fájdalomállapot, ami figyelmet kapott: a fejfájás (különösen a cluster fejfájás, migrén). Fejfájós betegek számoltak be arról, hogy pszichedelikus szereket, például a pszilocibint, az LSD-t és a kannabiszt sikeresen használták kezelésük során. Esettanulmányok és informális felmérések segítségével bizonyították ezeknek az anyagoknak az anekdotikus sikerét, ami az utóbbi években a klinikai vizsgálatok számának jelentős növekedéséhez vezetett.
Az így szerzett eredmények számos kérdést vetnek fel, például, hogy milyen úton-módon befolyásolhatják a pszichedelikus szerek a fájdalmat, vagy hogy megalapozhatnak-e életképes kezelési mechanizmusoka. Végül az MDMA lett az első pszichedelikus szer, amelynek kezelési potenciálját az Egyesült Államokban szövetségi szinten elismerték. Sőt, 2017-ben az MDMA-val támogatott kezelés megkapta a szakhatóságtól (FDA) az áttörést jelentő terápia minősítést a poszttraumás stressz (PTSD) kezelésében.
Megváltoztatják a fájdalomélményt
A pszichedelikus szerek hatással lehetnek a fájdalomra, mégpedig úgy, hogy befolyásolják vagy megváltoztatják a fájdalomélményt. Az elmúlt 30 évben a fájdalom biopszichoszociális modellje vált a krónikus fájdalom megértésének elsődleges aspektusává. Az áll e mögött, hogy a pszichedelikus szerek képesek befolyásolni a fájdalmat, mert hatnak azokra a változókra, a fájdalom feldolgozásának módjaival kapcsolatosak. Azaz arra vannak befolyással, ahogyan a fájdalmat megtapasztaljuk és ahogyan az az életünkre hat.
A pszichedelikus szerek hatásmechanizmusát még mindig hevesen vitatják. Különféle nézetek befolyásolják annak megértését, hogy ezek az anyagok hogyan segíthetnek a krónikus fájdalom kezelésében. De abban nincs vita, hogy a hatás a dózistól is függ. Kutatások szerint a pszichedelikus szerek kétféleképpen alkalmazhatók a krónikus fájdalom ellen: makrodózisokban (vagyis olyan adagokban, amelyek a pszichedelikus szer hallucinogén hatásait váltják ki), vagy mikrodózisokban (amelyek inkább a rutinszerű gyógyszerbevitelhez hasonlíthatók). Továbbra sem világos azonban, hogy a pszichedelikus szerek hallucinogén vagy tudatmódosító hatásai szükségesek-e a fájdalomérzet modulálásához vagy a krónikus fájdalom kezeléséhez. Ez azért éles kérdés, mert nem lehet kizárni, hogy az ilyen anyagok függőséget okoznak, ami társadalmi szinten is veszélyes lehet, elég csak az amerikai opioid-válság tanulságaira gondolni.
A szakemberek szerint ezért további kutatások szükségesek, és lehetőleg olyan módszerekkel végzett klinikai vizsgálatok, amelyekkel pontosan meghatározható a pszichedelikus szerek jelentőségének mértéke a krónikus fájdalom kezelésében. Humán placebo-kontrollált klinikai vizsgálatokra van szükségünk ahhoz, hogy értékelni tudjuk, képesek-e és hogyan képesek a pszichedelikus szerek modulálni a centrálisabb fájdalmat a perifériásabb fájdalommal szemben, vagy hogy milyen fájdalomállapotok esetén lehetnek relevánsak a pszichedelikus szerek – jegyezte meg az egyik ismert szakértő, Fadel Zeidan, a Kaliforniai Egyetem docense. Az ilyen gyógyszerek széleskörű bevezetésére csak e kérdések megválaszolása után kerülhet sor.
