Majd Ági (a felesége) felolvasta a sírós-nevetős versét, amely az együtt töltött huszonhét évükről szólt. Fogyott a finom vörösbor meg a sör, spicces jókedv váltotta fel a kezdeti meghatottságot, közben az ünnepelt nem győzte sütni a húsokat, kolbászokat és padlizsánokat a kerti grillen. Amikor már mindenki megtömte a bendőjét, és huszonéves gyerekeik felcsörömpöltették a maguk zenéjét, a "Két Á" - Ákos és Ági - boldogan telepedett le a kortárs-barátok mellé.
- Elképesztő, hogy hatvan lettem! - kiáltotta Ákos. - Uramisten, hogy lehet ez? Én, aki egyetemistaként szüntelenül lázadoztam a polgári lét meg a szabályos élet ellen, és szörnyen utáltam öregeket, most a hatvanasok csapatában játszom? - folytatta nevetve, mire a "másik Á", mármint a felesége, azonnal reagált.
– Nemcsak részese vagy a hatvanasok csapatának, de a nagyfiunk szerint a világ legszabályosabb-legrendesebb nagypapája lett belőled. Hiszen a kötetlen munkaidőd lehetővé teszi, hogy bármikor vigyázz a másfél éves szerelmedre, Pannira. Bizony a mi kis unokánk visítozni kezd örömében, és kitárt karral fut a "papapa" felé, ha meglátja. Közben én, a csóró ügyvédi asszisztens a kötött munkaidőmmel jóval kevesebbet találkozom Pannival. Bár nekem is van egy komoly érdemem: én készítem a legjobb fotókat a családban, tehát csodás képeket csináltam a kicsiről! Várjatok, hozok néhányat!
– Jaj, ne tedd! Nem fogunk unokafotókat nézegetni a születésnapi bulimon! Ennyire még nem vagyunk öregek – replikázott Ákos, de Ági fittyet hányt a tiltakozására, és néhány perc múlva hatalmas dossziéval lépett ki a házból. – Akit érdekel, megnézheti a törpillánkat! – mondta, és Rita barátnője kezébe nyomta a nagy halom fotót. Mindenki megcsodálta az aprócska Pannit a bájosan égnek álló copfjaival. Megnézték, hogyan fürdik, játszik, labdázik, eszik és nevet, aztán a dosszié az asztal sarkára került.
Már éjfél felé járt, és a vendégek egy része szállingózni kezdett hazafelé, amikor Ági sehol sem találta az ünnepeltet. – Hol van a férjem? Világgá ment? – kiáltozta nevetve, mire a legjobb barátnője titokzatos mosollyal lépett mellé. – A férjed már fél órája betelepedett az én párommal, Gyurival meg a te fotóiddal, no és egy üveg konyakkal a dolgozószobába. Én már kihallgattam őket... Gyere velem csöndesen, meg fogsz lepődni!
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
– A mi családunkban az okos, reáltudományok iránt érdeklődő fiúgyerek a "divat" – magyarázta Ákos kicsit akadozó nyelvvel –, tehát, ha a két kisebb fiunk is megnősül, és nekiáll gyereket csinálni, legalább négy fiúunokára számíthatok. Majd viszem őket a csillagvizsgálóba meg a Természettudományi Múzeumba, ahogy az apám vitt engem.
– De egyelőre egy kislány unokád van, aki nagyon szép, de mégiscsak lány. Nem biztos, hogy partnered lesz a csillagvizsgálóban – felelte Gyuri, a jó barát, miközben hosszan nézegette Panni egyik fotóját.
– Hülye vagy – jelentette ki Ákos nemes egyszerűséggel, majd kihalászta a dossziéból azt a fotót, amelyen a pici lány épp egy labdába rúg. – Panni rendkívüli kislány. Én már fociztam vele, és ha hiszed, ha nem, másfél évesen biztonsággal rúgja be a labdát a kapuba. Amúgy az idei nyaraláskor kivittem az erkélyre, és megmutattam neki a csillagképeket. Elragadtatva ölelt át, közben bámulta az eget, és a maga sajátos nyelvén utánam mondta a bolygók neveit. Ő különleges ajándék a sorstól a három fiam után...
Ági egy ideig csöndesen hallgatózott az ajtó előtt a barátnőjével, de ennél a mondatnál berontott a dolgozószobába. – Drága hatvanéves férjem, nem te mondtad, hogy ne nézegessünk unokafotókat a születésnapi bulidon, mert még nem vagyunk öregek?! – kiáltotta nevetve.
– Édesem, szeretlek – felelte vigyorogva Ákos, miközben belekortyolt a konyakjába –, de már megint női aggyal reagálsz az eseményekre. Mi az emberi lét nagy kérdéseiről és a genetikáról beszélgetünk. Nevezetesen arról, hogy rám hasonlít a zseniális unokánk!
Legjobban: