A sikeres öregkori élet egy átváltozási folyamattal kezdődik, amelyben el kell köszönnünk attól, ami volt, hogy üdvözölhessük azt, ami lesz. A nyugdíjba vonulás azok közé a nagy események közé tartozik, amelyek előrejelzik az időskor kezdetét. Olyan konkrét jelzés, amelyet nem lehet letagadni.
Új létforma
A családok életében a nyugdíjaztatással egy új életszakasz veszi kezdetét. A munkából való kikerülés - bár sokan nagyon várják - nem mindig hozza meg a várt felszabadultságot. Sok férfi nem tud mit kezdeni a hirtelen rászabadult rengeteg szabadidővel, de gyakran a nőknek is nehéz megszokni, hogy a korábban távol lévő férjük állandóan jelen van. Így az egész életen át tartó munkaszerepek hirtelen elvesztése súlyos nehézségeket okozhat a házasságban is. A "nincs rám szükség" érzését a házastárs segíthet csökkenteni, ha férjét bevonja az otthoni munkába, ha értékként hangsúlyozza a számára nyújtott érzelmi biztonságot, s a társaságot. Ezek mind segíthetik az énkép, az elvárások és a viselkedések szükségszerű módosításait. A házaspár nyugdíjas létre való átállásának sikere nagyrészt attól függ, hogy a férj megtalálja-e újfajta szerepét.
Beszűkülés vagy kiteljesedés
Több tanulmány kimutatta, milyen káros következményekkel jár, amikor embereket hirtelen arra kényszerítenek, hogy radikálisan váltsanak át a produktivitásról az improduktivitásra. A pénzkereső teljesítményre való beállással szemben nehezebb pótaktivitást találni.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A nyugdíjazás sokszor nemcsak a jövedelmet, hanem az önértékelést is csökkenti, különösen, ha ez fizikai leromlással is társul. Így a nyugdíjas létforma az életlehetőségeket beszűkíti. A rengeteg egykedvű öregember látványa a sétányokon és bevásárlóközpontokban fájdalmasan eszünkbe juttatja az idős emberek kielégítetlen szükségleteit, és sokuk ellátatlan szociális igényeit.
Az egyensúly újrateremtésében nagy a jelentősége a korábbi szabadidős tevékenységek felelevenítésének, amelyekre munka mellett nem jutott idő. Szerencsés esetben a baráti kapcsolatok is az aktivitás megőrzését szolgálják. A nagyszülői szerep - amennyiben önként vállalt feladat - sokszor igen kellemes kárpótlás a szem alatti szarkalábakért. Egyes nézetek szerint nagyszülőnek lenni azért jó, mert az ember a gyerek szövetségese lehet a közös ellenség, a szülő ellen. A nagyszülő luxusa: úgy szeretni az unokát, hogy a felelősség nem őt terheli.
Veszítünk
"Az ember számára veszteségérzést okoz minden olyan dolognak a megszűnése, amely az egyén számára érzelmi vagy pszichológiai szempontból jelentős volt."- írja Komlósi Piroska. A nyugdíjazással is veszítünk valamit: munkánkat és kereső szerepünket. Ugyan normális veszteség, hisz a fejlődés érdekében, az élet rendje szerint következik be, ennek ellenére feldolgozása nem mindig könnyű.
Ez a veszteség túlmutat az anyagi kérdéseken. Erkölcsi, érzelmi, kapcsolati elemei is vannak. Hiszen fontos, kívánatos, társadalmilag értékes a kereső szerep. Ezen túl a szakma lehet az identitás szerves része, a munka pedig a társadalmi integrálódás eszköze, amely strukturálja az ember idejét, és célt, önmegvalósítási lehetőséget ad. Mindennek az elvesztése sokkoló hatású, önértékelés-romboló, illetve szorongást, majd depressziót kiváltó. Ha hirtelenül jóval több időt tölt otthon a nyugdíjassá vált ember, a családi élet megszokott rutinja felborul, s a feszültségek nőnek.
Inaktívan, de kreatívan
Az előző életszakasz lezárásával felszabaduló energia új dolgokra használható, ha készek vagyunk rá. Ha nem kell mennünk minden nap dolgozni, idő szabadul fel, amelyet valami másra használhatunk. Ez teljesen logikus. De ahhoz, hogy ez meg is történhessen, végig kell menni az átalakulás fázisain. Az átalakulás folyamata mindig felborítja az egyensúlyt, hiszen változunk. Érdemes ezért egy tervet készíteni, amely rendszert hoz az életünkbe.
A következő öt lépés segít ebben az átalakulásban, és abban, hogy megteremthesse az élet új alapjait a késői évekhez.
- Be kell ismernie, hogy valaminek vége. Ez azt jelenti, hogy szembenéz a realitással: "Igen, nyugdíjba vonultam."
- Gyászolja meg a veszteséget! Ez azt jelenti, hogy fogalmazza meg a veszteséggel kapcsolatos érzéseit, a haragot, félelmet, visszautasítást.
- Ismerje fel a pozitív hatását annak, hogy valami befejeződött. Becsülje meg ezt az élményt azzal, hogy megköszöni, amit kapott tőle. Nagyon kevés olyan dolog van, ami kizárólag rossz.
- Vegye észre, és ismerje el, hogy életében szabad terek nyíltak, hogy azokat új lehetőségekkel töltse meg. Mire ezzel a lépéssel végez, valószínűleg már kiegyensúlyozottabbnak, összeszedettebbnek érzi magát.
- Most már üdvözölni tudja az új lehetőségeket. Cselekedjen! Összpontosítson, szedje össze az energiáját, teremtse meg, amit akar, és menjen tovább! Az élete folytatódik.
Akik a nyugdíjasságot passzívan fogadják, várhatóan kevesebb örömteli élményt tudnak kialakítani maguknak, s egyre több negatív érzéssel, keserűséggel viszonyulnak a helyzetükhöz.
Minden jó, ha jó a vége
Mi teszi ezentúl az életet értelmessé? Ha ezen gondolkodik, rájöhet, hogy sokszor volt már hasonló helyzetben. Amikor először ment iskolába, megszületett a gyermeke - határkövek voltak, amelyek után az élet új lehetőségeket kínált. Új tapasztalatokon ment keresztül, új helyre érkezett az életben. Ugyanez igaz most is. Az ilyen átalakulások gyakran keltenek félelmet, szorongást. Adjon magának időt, és legyen türelemmel! Minden átalakulás a maga ütemében zajlik. Néha egy évbe, vagy még többe kerül, hogy minden lépést megtegyünk.
Ha az emberek nem mennek át a megfelelő átalakuláson, akkor nem tudnak egy új kezdetre összpontosítani. Energiájuk, figyelmük még a múlt felé irányul, s kevés marad a jelenre. Ennek az az eredménye, hogy az életet inkább csak elviselik, mintsem, hogy élveznék. Depressziós érzéseik vannak, amelyeket csak fokoznak az öregkorról alkotott negatív fantáziák. (beteg leszek, tompa leszek, ráncos leszek).
Egy másik fontos kérdés a késői években az idő strukturálása. A nyugdíjas élet új és ismeretlen. Nincs senki, aki megmondaná, mit csináljon. Az óra és a naptár feleslegessé válik. A munkanap beosztása megszűnik, és saját maga lesz a felelős egész napja beosztásáért. A saját élet megtervezése hatalmas feladat azután, hogy oly sokáig külső hatalom tette azt.
A nyugdíjba vonulás próbára teszi a problémamegoldó képességet, érettséget, kapcsolatokat. Sok ember a kapcsolataival is komolyan kínlódik ebben az időszakban. Minden kapcsolat tüzetes vizsgálat alá kerül.
A körülmények nem korlátozzák automatikusan a lehetőségeinket. Az határozza meg, mi történik velünk, hogy hogyan működünk, hogyan birkózunk meg egy helyzettel.
Legyen a nyugdíjaskor egyszerűen csak egy másik színhely a kreatív élet számára!
Forrás:
Komlósi P.: A család támogató és károsító hatásai a családtagok lelki egészségére. A család helyzete a társadalomban, In: Közösségi mentálhigiéné (szerk. Gerevich József, Animula, Bp., 1997, 13-34. o.)
Satir, V. (1996) Az új családműhely. A család együttélésének művészete. Budapest: BFI.
Legjobban: