Magyarul bolygóhatároknak fordíthatjuk azokat a mutatókat, amelyek a Stockholmi Egyetem fenntarthatósági tudományi kutatóközpontjának szakemberei határoztak meg évekkel ezelőtt. Ezek olyan paraméterek, amelyek mentén számszerűsíteni lehet az emberi tevékenység földi rendszerekre gyakorolt hatását – írja az InfoRádió cikke. Összesen kilenc ilyen mutatót tartanak számon, amelyek közül hat esetében az emberiség már átlépte azt a határt, ameddig a környezet még képes lehet az önszabályozásra. Ebbe a körbe tartozik:
- a klímaváltozás,
- a bioszféra egységének csökkenése,
- a földhasználat-változás,
- az édesvízhasználat,
- a nitrogén és foszfor áramlási ciklusai,
- valamint a vegyi és egyéb környezetszennyezés.
Ilyen módon tehát immár csupán három olyan bolygóhatár maradt, amely esetében az emberiség még nem ért el egy kritikus ponthoz. E mutatók közé tartozik az óceánok elsavasodása, a szállópor-szennyezés, illetve a sztratoszféra ózonrétegének csökkenése.
Ürge-Vorsatz Diána fizikus, a CEU professzora, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének alelnöke az InfoRádiónak nyilatkozva jó hírnek nevezte, hogy utóbbiak közül kettő esetében előrelépést is sikerült elérni. Mindez szerinte azt jelenti, hogy bár hat mutatóban nagyon rossz irányba haladtunk, az emberiség képes önmagán túlmutatni, azaz képes csökkenteni bizonyos szennyezési szinteket.
Hozzátette, a hat problémás bolygóhatár esetében is lehetséges pozitív változásokat elérni. Mindazonáltal ügyelni kell arra, hogy ne lépjünk át egy-egy olyan billenőpontot, amely már egy önmagába visszacsatoló – planetáris rendszerbeli – folyamatot hoz létre. A földi rendszerben ugyanis rengeteg billenőpont van, és ha ezeket egyszer túllépjük, akkor hiába változtatunk másnaptól, onnan már nincs visszaút. Példaként említette a grönlandi jég elolvadását, amely a felmelegedés egy pontja felett már visszafordíthatatlanná válik.
