Bizonyos sejtek, így a vörösvértestek és az idegsejtek csak a glükózt képesek tápanyagként hasznosítani, utóbbiaknak csak pár percnyi raktárkészlete van glükózból, tehát nagyon fontos, hogy mindig legyen a vérben megfelelő mennyiségű tápanyag a sejtek számára.
Ugyanakkor a túlzott vércukorszint is káros a sejteknek, ezért bonyolult szabályzásra van szükség, hogy a vér glükózszintje mindig az ideális tartományban maradjon. Az inzulin nyit ajtót a sejtekbe a glükóz számára, nélküle a sejtek képtelenek felvenni a működésükhöz létfontosságú tápanyagot. Nézzük meg, hogyan mérhetjük meg, hogy vércukorszintünk ideális-e!
A méréshez szükséges eszközök
A méréshez egy vastag ceruzához hasonló ujjszúró-eszközt használunk. A modern ujjbegyszúró-készülék használatával kíméletesen nyerhetünk vérmintát, az ember alig érez többet, mint mikor véletlenül belenyúl a gombostűbe. A szúrás erőssége állítható, és nagyon apró, szinte pillanatok alatt gyógyuló sebet hagy.
A szúrással nyert egy csepp vért ezután egy tesztcsíkra kell helyezni, majd a vércukorszintet a mérőkészülék segítségével határozzuk meg.
A jelenleg használt vércukormérők lényegében két csoportba oszthatók. Mindkét fajta a vérben jelenlévő cukor és a tesztcsíkban lévő reagens között lejátszódó kémiai reakció során megváltozott fizikai értéket méri. Az első esetben a reakciót színváltozás jelzi, melyet a készülék fotometriásan mér, a második esetben a reakció során létrejött elektromos változást jelzi a vércukormérő. A fotometriás módszer előnye, hogy az eredmény szemmel is ellenőrizhető, az elektrokémiai elven működő készüléknél viszont nem áll fenn a szennyeződés veszélye. Mindkét technológia esetén nagyon kis mennyiségű (2-3 ml) vér is elegendő a pontos méréshez.
A mérés
Az egészségeseknek - családi hajlamtól, általános egészségi állapottól és a cukorbetegség ismert rizikófaktoraitól függően - fél, egy évenként érdemes ellenőrizniük vércukorszintjüket.
A cukorbetegek közül a tablettás betegek heti egy-két alkalommal étkezés előtt és után, az inzulinos betegeknek az orvos utasítása szerinte naponta 2-5 alkalommal kell mérniük. Lázas betegség, gyógyszerátállítás vagy egyéb okok miatt felborult anyagcsere esetén gyakoribbá kell tenni a vércukormérést.
Mivel mindenképpen vérre van szükségünk, vagyis apró sebet kell ejteni a kezünkön, az első és legfontosabb lépés az alapos, szappanos kézmosás. A melegvíz serkenti a vérkeringést, a nyerhető vérmennyiséget dörzsöléssel is lehet fokozni. Az ujjakat az ujjbegy finomtapintásért felelős középső részét kímélve az oldalukon szúrjuk meg. A kezünket ezután érdemes egy kicsit lógatni, végül az ujjhegyek felé enyhe masszírozó mozdulatokkal kipréseljük a megfelelő nagyságú vércseppet, amelyet a tesztcsík megfelelő mezőjére egyszerre kell cseppenteni. A szúrókészülék tűjét mindig cserélni kell. Végül papírzsebkendővel letöröljük az ujjunkat, és a tesztcsíkot a mérőkészülékbe helyezzük.
Az eredmények értékelése
Egészséges szervezetben a nemzetközi normáknak megfelelően a vércukor értékének éhgyomorra 4-5,5 mmol/l között kell lennie, az étkezést követően pedig nem haladhatja mag a 8 mmol/l-t. Két órával az étkezés után az eredeti értékre kell beállnia a vércukorszintnek.
A diabéteszes betegnél az éhgyomri 4-7 mmol/l közötti érték, ill. az étkezés utáni, 10 mmol/l alatti vércukorszint még elfogadható.
Az optimális értékek tablettás betegeknél étkezés előtt 5,5 mmol/l, utána két órával 7,5 mmol/l.
Inzulinos kezelés mellett az éhgyomri érték 6,1 mmol/l (max. 7,8 mmol/l) alatt, étkezés utáni 8,0 mmol/l.
