A betegségek gyógyítása során gyakran elhangzik a kijelentés: "csak az a szer hatásos, amelyiknek mellékhatása is van", valamint: "csak annak a szernek nincsenek mellékhatásai, amelyik nem is hat". Bár a fenti kijelentések általánosítások, a világon a legtöbbet szedett fájdalomcsillapító / gyulladáscsökkentő gyógyszercsoport, az ún. nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) szerek esetében eddig megállták a helyüket. Tették mindezt azért, mert az NSAID szerek áldásos hatásuk mellett igen gyakran okoznak emésztőrendszeri mellékhatásokat. A panaszok lehetnek enyhék, pl. étvágytalanság, teltségérzés, puffadás vagy hasmenés, de lehetnek súlyosabbak is: kialakulhat fekély és emésztőrendszeri vérzés (vérhányás, szurokszéklet) is. A tünetek sokszor alattomosan, egyéb panasz nélkül jelentkeznek, néha viszont hirtelen, előzetes tünetek nélkül lépnek fel. Ilyenkor olyan súlyosak, hogy az életet is veszélyeztetik.
A kijelentés azonban, mely szerint a hatás arányban áll a mellékhatással, ma már az NSAID szerek területén sem állja meg a helyét. Éppen a súlyos, sokszor életveszélyes emésztőrendszeri mellékhatások miatt fejlesztettek ki az újabb, a korábbi NSAID szerekkel hasonló erősségű, de sokkal kevesebb mellékhatással rendelkező gyulladáscsökkentőket. Ezeket a szereket ma az ún. hagyományos NSAID szerektől való könnyebb megkülönböztetésül és jelentősen ritkább mellékhatásaik miatt ma már új, közös néven coxiboknak nevezzük.
De ne szaladjunk előre. Az alábbiakban azokat a kérdéseket fogjuk boncolgatni, melyek az érintett betegek szempontjából a legfontosabbak.
Mit jelent az, hogy nem-szteroid gyulladásgátló?
A NSAID szerek kifejlesztésére éppen azért került sor, hogy a szteroidok mellékhatásait kiküszöbölve, csökkentsék a fájdalmat és a gyulladást. Az első és legismertebb ilyen szer az aszpirin, de ma már a NSAID szerek egész tárháza ismert. Az NSAID szerek eredeti feladata a gyulladáscsökkentés.
Miért szedjük őket?
A leggyakoribb ok, amiért NSAID szert szedünk az a mozgásszervi (háti, izületi) fájdalom és a fejfájás csillapítása. Sok országban e szerek recept nélkül kaphatók, fogyasztásuk ezért nem kellően ellenőrizhető. Nemcsak hazánkban, de az egész világon ez a legtöbbet szedett gyógyszercsoport. Magyarországon 2000-ben az NSAID fogyasztás majdnem elérte a 10 millió dobozt, ami azt jelenti az újszülöttektől az aggastyánokig minden lakos fogyasztott 1 dobozt.
Veszélyesek-e a nem-szteroid gyulladásgátlók?
Az NSAID szerek leggyakoribb mellékhatása az emésztőrendszert érinti. Ráadásul nem is ritkán. Az összes kórházi kezelést szükségessé tevő gyógyszer-mellékhatások harmadáért az emésztőrendszeri vérzések tehetők felelőssé. Egy előzetes felmérés szerint hazánkban az ízületi betegség, vagy mozgásszervi panaszok miatt gyógyszert szedő lakosság 30 százalékának van emésztőrendszeri panasza, 16 százalékuk keresi fel orvosát, 6-7%-uk kórházba kerül, 15 százalékuk pedig rendszeresen kiegészítő savgátló gyógyszert szed. Évente az ízületi megbetegedés miatt NSAID gyógyszert szedő betegek 3-4 százalékában lép fel klinikailag jelentős felső emésztőrendszeri szövődmény, 1,5%-ukban ez súlyos komplikációkkal is jár.
Nyilván mindenkiben felmerül a kérdés, "Én is veszélyeztetve vagyok"? Mindenkinek félnie kell?
Mindenki egyformán veszélyeztetett?
Az alábbiakban felsorolásra kerülnek azok a tényezők, melyek jelen ismereteink szerint bizonyítottan fokozzák a ma már korszerűtlennek mondható NSAID szedés kockázatát: az átlagos, gyógyszert egyébként nem szedő, más betegségben nem szenvedő, de mondjuk visszatérő fejfájás vagy derékfájás miatt rendszeresen NSAID szert szedő egyén, akinek korábban volt már fekélye vagy erre utaló tünete, az idős, 60 év feletti életkorú beteg, akik véralvadásgátló kezelést kapnak, akik szteroid gyulladásgátlót is szednek. Fokozza a kockázatot a dohányzás, az alkoholfogyasztás, és több NSAID szer együttes szedése. Az NSAID-szedés időtartama is fontos meghatározó tényező. Minél tovább szedjük az NSAID szert, annál nagyobb a szövődmények kialakulásának kockázata. Fontos az NSAID szer dózisa is. A nagyobb adag fokozott kockázattal jár.
Mit tehetünk tehát, hogy csökkentsük a kockázatot? Miért fejlesztették ki a coxi-bokat?
Mit jelent az, hogy coxib? A "coxib" név egy új hatástani gyógyszercsoport összefoglaló neve. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy míg a korszerűtlen NSAID szerek gátolják a mindennapi, a normális sejtműködéshez szükséges prosztaglandin termelést, addig a coxibok ezt nem teszik. Miután az NSAID szerek mellékhatásai attól függenek, hogy gátolják-e a normális sejtműködést, nyilvánvaló, hogy a coxibok lényegesen kevesebb mellékhatással rendelkeznek. A gyógyszerfejlesztés eredmenyekent tehát eljutottak oda, hogy ha a hagyományos NSAID helyett coxibokat szedünk, az azonos gyulladásgátló erősség mellett sokkal kevesebb emésztőrendszeri mellékhatás jelentkezik.
Mi a helyzet hazánkban?
Tisztán orvosi szempontból a kérdés eldöntött. Ha bárkinek gyulladáscsökkentőre van szüksége, mindenki inkább coxibot szedjen, mint korszerűtlen NSAID szert. A probléma tehát nem elsősorban orvos-szakmai, hanem pénzügyi kérdés. Ha az orvost, de még inkább, ha a beteget kérdezzük, akkor drága. Az éremnek van egy másik oldala is. Míg számos hagyományos NSAID-szert az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) támogat (50-90%-ban), addig a coxibok-ra ilyen támogatás nincs. Tehát az állampolgár a gyógyszertárban nem a valódi árkülönbséget érzékeli, hanem ennek egy torzított, nagyított változatát. Mi jóval drágábbnak érzékeljük a coxibokat, mint ha mondjuk minden gyulladáscsökkentőn azonos, vagy azonos arányú támogatás lenne.
Egyáltalán nem biztos, hogy ami olcsóbbnak látszik, az össztársadalmi szinten, pl. az egészségügy összes ráfordításait tekintve is olcsóbb, modern szóval költség-hatékony.
Javaslatok
Orvosi szempontból mindenkinek a kevesebb mellékhatással rendelkező coxibok szedése lenne indokolt. Egyenlőre csak remény van arra, hogy figyelembe véve a költséghatékonysági elemzéseket, a jövőben a coxibok a támogatott gyógyszerek csoportjába kerülnek, és ezáltal mindenki számára könnyebben elérhetővé válnak. X.évf./2.szám
