Az 1. típusú cukorbetegek véráramában aránytalanul sok Mycobacterium avium paratuberculosis ( MAP ) baktérium kering a kutatások szerint. Úgy tűnik, hogy a MAP-fertőzés és az 1-es típusú cukorbetegség együtt jár, de sokáig az orvosok nem tudták, hogy melyik jelenik meg előbb: a fertőzés teszi-e fogékonyabbá a gyerekeket a cukorbetegségre, vagy a cukorbetegség teremt jó feltételeket a fertőzésekre? Azt is gondolhatnánk, hogy a MAP baktérium jól érzi magát a cukorbetegek vérében. Ebből az következne, hogy a paratuberkulózis-fertőzés a 2. típusú cukorbetegekben is megjelenik, de mégsem ez történik. Persze van ebben logika, hiszen a 2. típusú diabétesz nem autoimmun betegség. A Chron-betegség viszont az, amelynél szintén felbukkant ez a mikroba.
A problémát a NutritionFacts portál elemezte. A cikk orvos szerzője, Michael Greger kifejtette , hogy az 1. típusú cukorbetegséget kiváltó MAP-fertőzés gondolatát azzal lehet igazolni, ha a baktériumra immunválasz érkezik. A Sassari Egyetem kutatói pedig már 2007-ben szignifikáns antitestválaszt találtak az 1. típusú cukorbetegekben a paratuberkulózis (paraTB) baktériumra. A kérdés az volt, hogy a kórokozót támadó antitestek vajon kölcsönhatásba lépnek-e saját inzulintermelő sejtjeinkkel az autoimmun reakció kialakulásakor? Greger szerint nyilvánvalóan ez a helyzet.
A baktérium megtéveszti az immunrendszert
A vizsgálatok kizárták, hogy valamilyen genetikai ok miatt csak a szardíniai népességben jelenik meg ez a probléma, azaz ugyanazokat az eredményeket találhatjuk máshol is. A kutatók az olasz szárazföldön is igazolták a sejtésüket, pedig ott eltérő genetikájú a népesség. Az eredményeket más gyermekpopulációkban végzett vizsgálatok ismételten megerősítették, ahogy az 1. típusú diabéteszes felnőttek csoportjában is igazolták a megállapítást.
A paratuberkulózis baktérium megmagyarázhatja azt is, hogy az 1. típusú cukorbetegség kockázata miért kapcsolódik a 2. kromoszómán található SLC11A1 nevű specifikus génhez. Ez aktiválja azt az immunsejtet, amely a mikobaktériumokra vadászik. Ez megmagyarázhatja, hogy az adott gén mutációja miként növelheti az 1. típusú cukorbetegség iránti fogékonyságot azáltal, hogy növeli a mikobakteriális (például MAP) fertőzésekkel szembeni érzékenységet. Valójában egy egész bizonyítéksor mutat az 1. típusú cukorbetegség kialakulásakor a környezeti kiváltó tényezőkre.
Az ilyen típusú baktériumok úgy fejlődtek, hogy emberi fehérjének álcázzák magukat, kifejezetten azért, hogy az immunrendszer ne fedezhesse fel őket. Ha azonban az immunrendszer átlát az álcán és megtámadja a baktériumokat, a hasonló kinézetű saját fehérjéinket is tűz alá veheti. A legtöbb vizsgálat erre utal, de nem mindegyik.
Indiában máshogy megy
Egy 2015-ös évi tudományos áttekintés megállapította , hogy hét vizsgált személy közül hétnél találtak összefüggést az 1. típusú cukorbetegség és a paratuberkulózis-expozíció között. Azóta megjelent egy indiai tanulmány, amely nem találta meg ezt a kapcsolatot. Néhány lehetséges magyarázatot azonban kínáltak. Egyrészt Indiában kötelező a rendszeres tuberkulózis elleni oltás, amely "keresztirányú védelmet nyújthat a MAP és a szintén mikobaktériumok okozta lepra esetén is. De az étkezés is szerepet játszhat, hiszen sokkal kevesebb húst esznek. Bizonyos kulturális és kulináris szokások miatt széles körben elterjedt vegetáriánus táplálkozás is védhet, illetve az, ha a tejet a fogyasztása előtt mindig felforraljuk. A MAP baktériumok ugyan képesek lehetnek kijátszani a pasztörizációt , ha a tej ürülékkel szennyezett, de csak ritkán élhetik túl a 100 fok közeli hőmérsékletet.
Greger szerint elképzelhető, hogy a tej- és húskészítmények fogyasztásának mérséklésén keresztül csökkenthető az emberek MAP baktériumoknak való kitettsége. Ennek igazolására azonban további vizsgálatokra van szükség. Továbbá ezek az ismeretek ahhoz is szükségesek, hogy rájöhessünk, mit kell tennünk a kórokozó elpusztításához. A Mycobacterium avium paratuberculosis közegészségügyi hatását illetően a szakemberek többsége egyetért abban, hogy "valószínűleg veszélyt jelent az egészségre", és "magas vagy közepes prioritású közegészségügyi kérdésnek kell lennie" - állítja Greger.
