Megbénított telefonvonalak miatt akadozó ellátás
Az Országos Vérellátó Szolgálat néhány, a Földet e-mailben párszor körbejárt telefonszáma a levélinvázió óta csaknem használhatatlan. Csak csöng és csöng, szünet nélkül. A segíteni akarók érdeklődnek, aktuális-e még a riasztás, kell-e az adott vércsoportú vér? Tulajdonképpen örülnünk kell, hogy a jószándékú emberek először már telefonálnak, s nem azonnal rohamozzák meg véradó-állomásokat, anélkül, hogy ellenőriznék az információt. Hiszen korábban ez volt a helyzet - mondják az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársai.
"Nem, nincs szükség ilyen vérre, mi nem tettünk közzé ilyen felhívást." - hangzik a válasz, ha valamelyik telefonálónak sikerül nem foglalt jelzést kifognia.
A segítőszándék jó dolog, s nem volna szerencsés, ha az e-mailek nyomán felbuzdult leendő donoroknak kedvét szegné a visszautasítás. De tudnunk kell: a véradás és az akadálytalan vérellátás nem aggódó hozzátartozók e-mailjei és nem is szenzációhajhász kampányok segítségével oldható meg, hanem csak és kizárólag jól szervezett vérellátással. Márpedig ezt nem az szolgálja, ha fontos telefonvonalak válnak használhatatlanná, vérellátó központok elérhetetlenné.
Több mint kellemetlen
A legtöbb elektronikus levelező a továbbítás gombra kattintáskor az életveszélyben lévőre - általában kisgyermekre - gondol. Meg sem fordul a fejükben az, a sajnos megtörtént eset, amikor a megadott telefonszámon vagy levélben személyes érdeklődésre a szülők, a kórház vagy a vérellátó központ munkatársai arról számolnak be, hogy a leukémiás kis beteg már több hónapja meghalt. Tegyük hozzá, hála Istennek ma már a leukémiás gyermekek többsége meggyógyul, de sajnos nem mindig.
A kör-e-mailekkel terjedő hírekkel olyan információs csatornán át mozgósíthatók és világosíthatók föl az emberek, amely számtalan politikai vagy reklámkampányban, de még a hagyományos értékeket közvetítő magánlevelezésben is igen hatékonynak bizonyult, ám hatásait még a szakemberek sem ismerik igazán.
Ellentétben a politikai hirdetésekkel és egyéb hírekkel, amelyek, amint aktualitásukat vesztik, eltűnnek az e-mailek közül, a segélykérő levelek, melyekről nem tudhatjuk, ki és mikor indította őket útjukra, és egyáltalán igazak-e még, valahogy "nem hajlandók elavulni". Senki nem meri megszakítani útjukat.
Kinek a lelkén száradjon?
Mi hát a teendő, ha számtalan felkiáltójellel ellátott segélykérés landol a postaládánkban? Először is, nem számít, ki küldte, legmegbízhatóbb barátaink is gyanútlanul felülhetnek az ellenőrizhetetlen híreknek. Nézzük meg, van-e bármi hitelesítő információ, esetleg szerepel-e még az eredeti levélből bármiféle dátum, aláírás. Többnyire nem, bár enélkül semmit nem volna szabad továbbküldenünk. A véradásra felszólító maileket NE KÜLDJÜK TOVÁBB! Ahelyett, hogy esetleg egyetlen továbbkattintással elaltatnánk pislákoló segítő szándékunkat és lelkiismeretünket, inkább mérlegeljük, nem tudnánk-e majd mi magunk vért adni. Merthogy egészséges is, de nem mindegy, hogy mikor.
"Az időközönként esetleg felmerülő, egyes vércsoportokban fellépő készletcsökkenés esetén az Országos Vérellátó Szolgálat maga fordul segítségért a médián keresztül a lakossághoz a mihamarabbi készletnövelés érdekében."- szerepel az intézmény sajtóközleményében. Az OVSZ - pontosan az említett ellenőrizhetetlenség miatt - nem használja az e-mailes információs csatornát. "Az így keringő levelek az OVSZ tudta és megkeresése nélkül kerülnek a világhálóra, és komoly károkat okoznak a magyar vérellátásnak" - folytatódik a felhívás.
Három hónap múlva kellene, de már nincs?
A telefonvonalak blokkolásán és a sok fölösleges körökön, félreértéseken túl súlyos károkat is okozhat az átgondolatlan mozgósítás. A vérellátó mindig tudja fogadni a véradókat, nem szívesen küld haza senkit, hiszen a vérre és a véradókra mindig szükség van. Még le is tudják venni és tárolják is az adományt, ami azonban csak 35 napig tartható el. A kampányokra sok regisztrált véradó is jelentkezik, olyanok is, akiket, ha szükség van a vércsoportjukra, az országos hálózat közvetlenül is be tud hívni véradásra.
Mi történik azonban, ha 35 nap elteltével volna szükség az adott vérre? Bizony akkor nehézségek adódhatnak, hiszen három-négy hónapnál gyakrabban nem lehet vért adni. Egy-egy ember helyett még csak-csak lehet találni hasonló adottságú donorokat, ha azonban egy akaratlan kampány alkalmával tömegesen adnak vért emberek, ők néhány hónapra kiesnek a mozgósíthatók sorából, és valóban vérhiány állhat elő. Ezért fontos, hogy a kampányok, akciók szervezését továbbra is az országosan szervezett hálózatra bízzuk, akik előre látnak és terveznek.
Milyen a JÓ cselekedet?
Akkor tudunk jól segíteni, ha lehetőségeink szerint rendszeresen adunk vért. A legtöbb hivatalos felhívás is azt célozza, hogy minél többen váljanak rendszeres véradóvá. Szerencsére ez nem csak vágy. A 2004 őszén közzétett kampány nyomán például az akkor először megjelentek 30 százaléka azóta már újból adott vért.
Természetesen az egyszeri, de rendszeresen, szervezett formában zajló segítség is nagyon hasznos. Nálunk csak néhány kórházban bevett gyakorlat, ami Angliában már általánossá vált, hogy az orvosok minden tervezett műtét előtt saját hatáskörükben kérik a beteget és hozzátartozóit, hogy legalább öt ismerős, rokon adjon hozzá vért. Természetesen ilyenkor a donornak nem kell a beteggel megegyező vércsoportúnak lennie, hiszen a hozzátartozók a műtéthez egyfajta vér-cserealapot képeznek, a beteg neki megfelelő készítményt fog kapni, ha szüksége lesz rá.
Az ilyen személyes kérések nyomán se indítsunk kör-e-mailes felhívást, hiszen itt sem arról van szó, hogy bizonyos típusú vérből hiány volna, ez pusztán az adott kórház gondossága és egy hivatalos módja azok elérésének, akik személyes indíttatás nyomán hamarabb kötélnek állnak.
Marad tehát az aranyszabály: "Bármilyen ellenőrizhetetlen forrású véradással kapcsolatos kérés érkezik hozzánk, minden további lépés előtt keressük meg az Országos Vérellátó Szolgálatot (sajto@ovsz.hu), és győződjünk meg róla, hogy az információk helyesek-e." - kéri Dr. Miskovits Eszter, a szolgálat főigazgatója. Valamint ezúton is szeretnénk tolmácsolni köszönetét minden állandó és alkalmi véradónak, mert vérükkel életet adnak!
