A mirigyláz olyan vírusfertőzés, amely magas lázzal jár, más néven pedig fertőző mononukleózisként ismert tünetegyüttest, régen csókbetegségnek is nevezték, mivel felismerték, hogy a nyál útján terjed a fertőzés.
A mirigylázat az Epstein-Barr vírus okozza, amely mindössze kétféle sejtet támad meg testünkben: a fehérvérsejteket (vagy B-limfocitákat), valamint a nyálmirigyeket alkotó sejteket.
A fertőzés maga a nyálmirigyekben keletkezik, amelyek aztán nagy mennyiségű vírust juttatnak a nyálba, ezt követően pedig a fertőzés továbbterjed a fehérvérsejtekre, amelyek ezért többször osztódnak, mint normális esetben kellene nekik. Emiatt a nyirokcsomók felduzzadnak és fájdalmas tapintásúvá válnak. Ha valaki már egyszer fertőződött, akkor a vírus egész életén keresztül a szervezetében szunnyad majd. A fertőzés tünetei a vírus 33-49 napos inkubációs szakasza után jelentkeznek. Ezek jellemzően a magas láz (39 Celsius fok felett), torokfájdalom (emiatt keverik össze gyakran a fertőzést a garatmandula-gyulladással), fáradtság, levertség érzés, étvágytalanság, súlycsökkenés, megduzzadt nyirokcsomók, fejfájás, izomfájdalom, esetleg pirosas kiütések a bőrön, ritkább esetekben pedig lépmegnagyobbodás és -érzékenység is jelentkezhet.
A tünetek általában megbízhatóan jelzik a fertőzést, de egy egyszerű vérvizsgálattal is megállapítható a diagnózis. Mivel ez a betegség vírusfertőzés, így nincsen kimondottan ellene ható gyógykezelés, általában fájdalomcsillapító és lázcsillapító készítmények használatosak fertőzés leküzdésére, illetve ezek mellett a fokozott folyadékbevitel és a pihenés kiemelt fontosságú a gyógyulás szakaszában.
A mononuikleózist antibiotikummal nem lehet gyógyítani.
Védőoltás még nem létezik az Epstein-Barr vírus fertőzésével szemben, de gyógyszergyártók már dolgoznak a vakcinán, amellyel a fertőzés megelőzhető lesz. Egyelőre azt javasolják a mononukleózisos betegeknek, hogy a fertőzésveszély minimalizálása céljából kerüljék a kapcsolatot más személyekkel akkor, amikor a vírus leginkább fertőzőképes - azaz, a lázas időszakban. Általában a betegség 1-2 hét alatt elmúlik, de némely esetekben a fáradtság, levertségérzés még több hétig megmarad.
A szakemberek mindenkinek azt javasolják, hogy gyógyulást követően 1 hónapig ne űzzenek semmilyen sporttevékenységet. A betegség nagyon ritkán ad szövődményt, ha mégis, akkor általában hepatitisz vagy tüdőgyulladás jelentkezik, és ezekben az esetekben komolyabb egészségügyi ellátásra van szükség.
