A cukorbetegség vagy diabétesz az egyik legelterjedtebb krónikus betegség, amelynek két fajtája van. Az egyik (1-es típus) egy autoimmunbetegség , a másik egy főleg életmóddal összefüggő, lassan kialakuló kór (2-es típus). De mindkettő a vércukorszint rendellenességeivel függ össze. Ha túl sok vagy túl kevés a vérben található cukor (ami tulajdonképpen a sejtek üzemanyaga), akkor ezeknek az állapotoknak már saját nevük is van: hipoglikémia, illetve hiperglikémia. A hipo előtag keveset, a hiper pedig sokat jelent, míg a glikémia kifejezés magát a vércukorszintet jelöli.
Az 1-es típusú cukorbetegség olyan autoimmun betegség, amelyet az inzulin teljes eltűnése okoz a szervezetben. Az inzulin tulajdonképpen egy kulcsként működő fehérje, amely képes ajtót nyitni a sejtek membránján és bejuttatni a működésükhöz szükséges cukrot. Inzulin nélkül a cukor a vérben reked, ahol felszaporodik. A betegséget az okozza, hogy a szervezet immunrendszere nem ismeri fel sajátjaként a hasnyálmirigyben található inzulintermelő sejteket, és rájuk támad. Ezek a létfontosságú sejtek elpusztulnak, a szervezet viszont önmaga nem képes már inzulint előállítani. A kór megjelenése után (általában gyermek- vagy fiatal felnőttkorban) a betegek hamarosan lefogynak, hiszen sejtjeik éheznek, és szükségessé válik inzulinos kezelésük. Ha a betegséget kezeletlenül hagyják vagy rosszul kezelik, akkor ez magas vércukorszinthez (hiperglikémiához) és életveszélyes állapothoz, a vér pH-értékének megváltozásával, elsavasodásával kialakuló úgynevezett ketoacidózisos kómához vezethet.
Amikor a sejtek nem kérnek a sok cukorból
A 2-es típusú cukorbetegségnél egészen másfajta folyamat játszódik le, amelynek eredményeként az inzulinkulcs már úgyszintén nem képes ajtót nyitni a sejteken. Ma még nem ismert teljesen, hogy az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség miért alakul ki, ezért nem is gyógyítható, de jól kezelhető, kordában tartható. De ha egyszer kialakult, a beteget egész életében elkíséri. Kialakulását befolyásolja a teljes energiabevitel, ezen belül a szénhidrátbevitel, a mozgásmennyiség, az elhízás állapota és más ismeretlen élettani tényezők is.
Nem véletlenül beszélnek annyit az élelmiszerek glikémiás indexéről (GI), arról a mutatóról, amely a tápanyag felszívódását és vérbe jutásának sebességét jellemzi. Minél magasabb az index, annál gyorsabban jelenik meg a vérben a sejtek hajtóanyagát jelentő cukor. A cukor, a fehér liszt, a magasan feldolgozott gabonák GI-értéke magas (egy cukros sütemény ezért olyan veszélyes) , elfogyasztásuk pedig arra ösztönzi a szervezetet, hogy inzulint termeljen.
De ha tartósan magas az inzulinszint, mert éveken át úgy étkezünk, hogy a szervezet újra és újra elárasztja vele a vért, akkor a sejtek elkezdenek védekezni a beléjük eresztett túl sok cukor ellen, és nem nyitnak utat a tápanyagnak akkor sem, ha az inzulinkulcs forog a zárban. Azaz lassan inzulinrezisztencia alakul ki. Csakhogy a vérben maradó sok cukor sem marad észrevétlen: a hasnyálmirigy parancsot kap az agytól a normális vércukorszint helyreállítására, ami még több inzulintermelést jelent. De a sejteknek már elegük van, így még keményebben ellenállnak. Mivel a hasnyálmirigy már nem tudja tartani ezt a tempót, vissza is vesz belőle, vagyis az inzulintermelés lecsökken, ami azt jelenti, hogy a vérben lévő, nagy mennyiségű cukornak nincs hol lebomlania.
Súlyos következmények
A 2-es típusú cukorbetegség sokáig tünetmentes. A szimptómák csak lassan jelentkeznek, és nem is feltétlenül maga a diabétesz, hanem a nyomában járó komplikációk figyelmeztetnek a kórra. A tartósan magas vércukorszint súlyos esetekben akár vakságot, érelmeszesedést, infarktust, a lábon nem gyógyuló (olykor amputációig romló) keringési zavart, kifekélyesedését és impotenciát okozhat.
A betegség kezdetben a hozzá igazított életmóddal (megfelelő táplálkozással, elegendő mozgással, megfelelő testsúly elérésével) kontrollálható, később pedig gyógyszerek szedése, legvégül az 1-es típusú diabéteszhez hasonlóan inzulin adása tarthatja fenn a szervezet vércukor-egyensúlyát. A vércukorszint egyensúlyának felborulása akár a túl alacsony (hipoglikémia) vagy a túl magas (hiperglikémia) értékek miatt rosszullétet eredményezhet. Előfordulhat, hogy aki nem ismeri a tüneteket, félreérti a helyzetet, és a segítségre szoruló diabéteszes beteget ittasnak hiszi. Az alábbi infografika bemutatja a legfontosabb tüneteket. Ha valaki ezzel találkozik, segítsen, hiszen akár életet is menthet.
