Egy nagy nemzetközi tanácsadó cég - a KPMG - a világ 32 országában készített felmérést és elemzést arról, hogy miben és mennyit javíthat az egészségügy működésén, ha a rendszert átláthatóvá teszik. Sajnos Magyarország kívül maradt a szóráson, de a tanulságok számunkra is jól hasznosíthatóak, tapasztalataink alapján pedig el tudjuk helyezni magunkat a listán.
Az átláthatóság lehetséges hatásáról az egészségügyi szolgáltatások minőségére és költségeire korábban inkább olyan viták zajlottak, amelyekben a politikai ideológiák, az átláthatóságban nem érdekelt szolgáltatók és szakmai csoportok csaptak össze. És nem is jutottak messzire. Ezért a KPMG kutatói a vitákat mérséklendő hat dimenzióban is vizsgálták a problémát, majd ennek alapján vontak le következtetéseket. A hat dimenzió a következő:
- az egészségügy minősége ( halálozási ráták , túlélési ráták, a gyógyítás feltételei, a kezelések árai, kórházi fertőzések aránya, várakozási idők stb.)
- a páciensek tapasztalatai (a betegek beszámolói kezelésük eredményéről, a betegek elégedettsége, a beteg által jóváhagyott kezelés, a beteg panaszai stb.)
- pénzügyek (pénzügyi teljesítmény, a betegeket és a biztosítókat terhelő kezelések árai, hálapénz és ajándékok stb.),
- irányítás (a tájékoztatás szabadságára vonatkozó jogszabályok, betegjogok , a közbeszerzési folyamatok és a döntéshozatal, az állami döntéshozatal, a betegek és a lakosság bevonása),
- személyes egészségügyi adatok kezelése (elektronikus betegnyilvántartás, megosztott klinikai dokumentáció, a betegek adatainak védelmét és megóvását szolgáló irányelvek, információ a betegadatok használatáról),
- kommunikáció az egészségügyi adatokról (hozzáférhető adatportál, a naprakész adatok kiterjedtsége, a szolgáltatók és szolgáltatások összehasonlításának egyszerűsége, nyitott adatfájlformátumok használata).
Segít a transzparencia, ha jól használják
Megállapították, hogy az átláthatóság, ha jól használják, akkor jelentős előnyökkel, minőségi javulással járhat, de ha rosszul, akkor káros is lehet. De akár mindkét hatás megjelenhet egyszerre is. Az adatok összegyűjtése és közzététele jobb elemzéseket tesz lehetővé, ami csökkenti a döntési kockázatokat. Ugyanakkor alááshatja a bizalmat , ha túlerőltetik az átláthatóság megteremtéséhez kapcsolt intézkedéseket, mert ezek téves következtetésekhez és politikákhoz vezethetnek.
Az is könnyen elképzelhető, hogy az egészségügyi rendszereket túlterhelik az adatigényekkel, ezzel pedig elvonják az energiát az egészségügy javításának valódi lépéseitől, és támogatják a megfélemlítésre, kipellengérezésre lehetőséget teremtő büntetőkultúrákat, ami végső soron gyengébb teljesítményhez és kevésbé átlátható döntéshozatalhoz vezet. Ám ha az átláthatóságot fegyelmezetten alkalmazzák a nemzeti és a helyi egészségügyi rendszerek - állítja a KPMG -, akkor jelentősen javítható az ellátás minősége. Ennek a stratégiai megközelítésnek a legfontosabb jellemzői közé tartozik az adatközlés fokozatos bevezetése és szelektivitása, a tanulás az innovatív szolgáltatóktól és a bizalmi kultúra megerősítése a független vélemények felhasználásával.
A felmérés tanulsága szerint nem lehet megmondani, hogy a világban az egészségügy az átláthatóság felé halad-e, mert túl nagy a változatosság. Sőt egyetlen ország sincs, ahol az egészségügy stratégiai módon igyekezne felhasználni az átláthatóságot. Ha egy ilyen trend előnyeit ki akarjuk aknázni, akkor teljes rendszerre van szükség, amely összehangolja az átláthatóság különböző dimenzióit, az információk közlésére szolgáló módszereket, valamint a pozitív változásokat elősegítő megoldásokat.
A KPMG szakértői szerint a következőkre van szüksége egy szervezetnek, ha a transzparenciát sikeresen kívánja alkalmazni:
1. Egységes stratégia
2. Az irányítás átvétele az innovatív szolgáltatóktól
3. Annak mérése, hogy mi számít a betegeknek
4. Kevesebb intézkedés és több valódi tartalmat hordozó adat
5. Az árak átláthatóságának megteremtése személyre szabva
6. A betegadatok megőrzésének és védelmének kialakítása
7. A független narratívák népszerűsítése a megértés javítása érdekében.
Az egészségügyi rendszer átláthatóságának hat legfontosabb dimenziója pedig a következő:
1. Az egészségügyi ellátás minősége: a szolgáltatói szintű teljesítménymutatók átláthatósága, különösen az eredményeket, és a folyamatok minőségét illetően.
2. A betegek tapasztalatai: a betegek kezelésük során szerzett élményei, és kezelésük általuk érzékelt kimenetele.
3. Pénzügy: az árak és a kifizetések átláthatósága, valamint az egészségügyi szervezetek számláinak nyilvánossága.
4. Irányítás: nyílt döntéshozatal, jogok és felelősségek, erőforrás-allokáció, a folyamatok nyomon követése és elszámoltathatósági mechanizmusok.
5. Személyes egészségügyi adatok: az adatok elérhetősége, az adatok tulajdonlása, a betegek egyedi egészségügyi adatainak védelme.
6. Az egészségügyi adatok közlése: az adatok mennyiben hozzáférhetőek, megbízhatóak és hasznosak - minden érdekelt fél számára.
Az átlátható egészségügyi rendszer tehát minden érdekelt fél számára hozzáférhető, megbízható, hasznos és naprakész tájékoztatást nyújt, hogy megértsék a minőséggel, a betegek tapasztalatával, a finanszírozással, az irányítással és a rendszerrel magával kapcsolatos egyedi egészségügyi adatokat , és meg tudják ítélni valóságosságukat, hitelességüket.
A kutatás szerint a legjobb eredményeket a skandináv országok érték el Dánia, Finnország, Svédország, Norvégia sorrendben. Átlagos szinten teljesített például Németország és Olaszország. De megelőzte őket Portugália, Brazília és Spanyolország is, míg lemaradt tőlük Svájc és Luxemburg. Utóbbi (amely az egy főre eső GDP alapján a világ leggazdagabb országa) például Oroszországgal egy szinten végzett, ami alaposan rácáfol a sztereotípiákra még akkor is, ha a lista végén India és Kína áll feleannyi pontot sem szerezve, mint az élmezőny tagjai.
Magyarország profitálhatna az átláthatóságból
Magyarország számára nehéz kapaszkodót találni, mert térségünkből egyetlen ország, Lengyelország vett részt a vizsgálatban. Az ott mért érték csekély transzparenciát jelez. De az elemzési szempontok (ismétlésül: az egészségügy minősége, a páciensek tapasztalatai, pénzügyek, irányítás, a személyes egészségügyi adatok kezelése, az egészségügyi adatokról folyó kommunikáció) alapján gyanítható, hogy a magyar egészségügy jelenlegi állapotát tekintve szintén nincs az élmezőnyben. Ugyanakkor az EESZT bevezetésével sokat változhat a helyzet - méghozzá az előnyére. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni (hívja fel a figyelmet a KPMG tanulmánya), hogy ha az adatok minősége rossz, de nyilvánosságra hozásukat, terjesztésüket erőltetik, akkor ez nem javítani fog az egészségügy minőségén, hanem rontani. Egy olyan országban, ahol a kultúra nem kényszeríti ki az eljárások, tevékenységek minden áron fair gyakorlatát, különösen indokolt az óvatosság, hogy végül a transzparencia révén tényleg a valóságot pillanthassuk meg. Ami különben Magyarország esetében igen komoly tényezőjévé válhatna az egészségügy minőségi javulásának.
