Limette: a trópusok citroma

Ismerjük meg!

A rutafélék családjába (rutaceae) tartozó limette (Citrus aurantifolia, lime, limetta) a trópusi és szubtrópusi területeken sokfelé termesztett faféle. Viszonylag alacsony, gondozás, metszés nélkül csak cserje méretűvé fejlődő növény. Fehér virágai csoportokban nőnek, apró levelei vannak, vesszői sűrűn tövisesek. Termése 3-4 cm átmérőjű, a gyümölcshúsa zöldessárga. Egész évben virágzik, így gyakorlatilag egész évben szüretelhető róla termés, de a legjobb minőségűnek a májusi termést tartják. A lime tojásalakja és mérete a citromhoz hasonlít, de annál valamivel kisebb és a szorosan tapadó vékony héjának színe pedig éretten is zöld, esetleg zöldessárga marad. Lédúsabb, íze savanyúbb és enyhén kesernyés aroma teszi karakteresebbé a citromnál.
Délkelet-Ázsia trópusi vidékeiről, Indiából illetve Malajziából származik, de ma már minden hasonló, megfelelő, vagyis nedves, trópusi éghajlatú területen termesztik. Európában több mint nyolcszáz éve ismert: először a keresztes lovagok hozták magukkal a portyázásuk során, majd a magjait valószínűleg spanyol tengerészek vitték el Közép-Amerikába. Vannak citromsavban szegény változatai is, ezeket Egyiptomban és más trópusi országokban termesztik. Megkülönböztetik a tahiti, a mexikói és a korallzátonyfajtát, amelyek közt a citromsavtartalomban és az érett gyümölcs színében van eltérés.

Miért jó?

Energiatartalma 23 kcal, 96 kJ/100 grammonként. Jelentős mennyiségű C-vitamint tartalmaz, ezen kívül kalciumot, foszfort és káliumot is találunk benne. Frissítő, élénkítő hatású. Savhiány esetén segíti az emésztést. A zöldcitromnak mind a cukor-, mind savtartalma nagyobb a közönséges citroménál.

Hogyan fogyasszuk?

Nyersen kifacsarva limonádészerű üdítő itallá hígítható, de az íze is és az illata is különbözik a citromból készülttől. Lé, sűrítmény, dzsem alapanyaga, az ipari feldolgozás során citromsav illetve a héjából (a karibi térségben) éteres olaj is készül belőle. A koktélokhoz általában ezt használják citrom helyett karakteresebb íze miatt. Savanyú mártás ízesítésekor is érdemes ezt használni citrom helyett.
Leve és héja édes ételek készítéséhez használható fel, valamint sütéskor is hasznosítható. Szeletekre vágva az ételeknek kitűnő dísze; panírozottak, illetve sültek fűszere. Naranccsal befőzve lekvár alapanyaga.
Levét sűrítve, szárítva, fagyasztva vagy konzerv formájában tartósítják.

Tippek-tanácsok

Mint minden citrusfélét, ezt is nagyon alaposan meg kell mosni, különösen, ha a héját is fel szeretnénk használni.
Könnyebben kifacsarható a leve, ha nem keresztben, hanem hosszában vágjuk félbe.
Ha gyümölcsöt választunk, jó tudni, hogy a kellően érett limette egyenletesen világoszöld színezetű, enyhén sárgás, fénylő, héja hibátlan, maga a gyümölcs pedig tömör. Túlérett állapotban a héja sárga, ráncos vagy fonnyadt, ilyenkor nem szabad megvenni, mert a gyümölcshúsa keserű. Ha éretlen, akkor a héja sötétzöld, fonnyadt, a gyümölcshúsa zöldtől zöldes fehérig terjed és maróan savanyú. Az utóérésre nem számíthatunk, ez egyébként egyik citrusfélére sem jellemző.
Érzékeny a hidegre, könnyen romlik, a héja igen könnyen megbarnul és hamar elkezd kiszáradni. A gyümölcsöt felhasználásig érdemes hűtőben tárolni, de egy 7-10 nap alatt mindenképpen fel kell használni.
A leve lefagyasztható, a héját le lehet reszelni, és cukorral összekeverve csavaros üvegben tárolható.

Érdekesség

A tengerészek hamar rájöttek a limette egészséges voltára, dús C-vitamin tartalmára: skorbut ellen szívesen vitték magukkal hosszabb tengeri útjaikra.
A zöldcitromnak is nevezett gyümölcsöt magyar gasztronómiai szakkönyvekben leginkább limette-nek nevezik, boltokban limának is írják, valószínűleg az angol neve után 'lájm'-nak ejtik.