Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a nagy has, illetve az elhízottság növeli annak esélyét, hogy nyugtalan láb szindróma (RLS) tünetei jelentkezzenek. A közismert alvászavart a láb mozgatásának leküzdhetetlen kényszere jellemzi.
Becslések szerint az Amerikai Egyesül Államok felnőtt lakosságának 5-10%-a szenved RLS-től és a rendellenesség gyakran komoly hatással van az illetők alvására, napi aktivitására és életminőségére.
A tanulmányhoz a kutatók 65 554 nőt és 23 119 férfit kérdeztek ki, akik mind egészségügyi tanácsadók voltak. A résztvevők egyikének sem volt cukorbetegsége, ízületi gyulladása valamint egyikük sem volt terhes. A csoportok közül, a nők esetében 6,4 százaléknál, a férfiak közül 4,1 százaléknál igazolták az alvászavart.
A kutatás során kiderült, hogy azon nők és férfiak, akiknek test tömeg indexe (BMI) 30 felett volt közel másfélszer nagyobb valószínűséggel szenvedtek RLS-től, mint azok, akik nem voltak elhízva.
Továbbá, azok az egyének, akik a legnagyobb derékátmérővel rendelkezők felső húsz százalékába tartoztak, több mint másfélszer nagyobb valószínűséggel voltak RLS-esek, mint a legkisebb derék átmérővel rendelkező csoport alsó húsz százalékába tartozó egyének. Az eredmények azonosak voltak, függetlenül kortól, dohányzástól antidepresszánsok vagy szorongásra szedett gyógyszerek használatától.
"Ezen eredmények fontosak lehetnek, mivel az obezitás egy módosítható kockázati tényező, mely egyre inkább terjed az Egyesült Államokban" - mondta a tanulmány szerzője Xiang Gao, a Harvard Közegészségügyi Egyetemről Bostonból. "Annak eldöntésére, hogy az obezitás okoz-e RLS-t illetve, hogy a BMI alacsonyan tartása megelőzi-e annak kialakulását, további kutatások szükségesek."
Gao elmondása szerint egyes tanulmányok feltételezik, hogy az elhízott emberek agyában kevesebb a dopamin receptor. "Minthogy a dopaminerg neuronok működésének csökkenését fontos tényezőként tartják számon az RLS kialakulásában, lehetséges, hogy ebben rejlik a két jelenség kapcsolata." A dopamin egy neurotranszmitter, mely az idegsejtek közti kommunikációt segíti.
