A megfelelő szájápolás mellett naponta hatszor is ehetünk cukrot*
Tagadhatatlan, hogy az étrend és a fogak egészsége szoros kapcsolatban áll egymással. Ezt vizsgáló kutatásokat már a második világháború során is végeztek, melyben kimutatták, hogy a világháború alatt a fogszuvasodás mértéke csökkent, majd a békeidőben a gyerekek körében 5%-ról 15%-ra nőtt. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a szénhidrátok fogyasztásának csökkentésével javul a lakosság fogászati állapota.
Ez, az akkoriban még átütő erejűnek tartott kutatási eredmény mára túlhaladottá vált. Később a Vipeholm kutatás kimutatta, hogy nem az elfogyasztott édességek mennyisége, hanem a fogyasztás gyakorisága számít. A felmérés azt az eredményt hozta, hogy ugyanolyan mennyiségű édesség sokkal nagyobb károsodást okozott akkor, amikor az étkezések között nassoltak a kísérleti alanyok, mint amikor a főétkezés részeként fogyasztották.
Azok a hollandiai erőfeszítések, melyeket a cukorfogyasztás csökkentése érdekében tettek, eredménytelenek voltak. Az ép fogú gyermekek száma nem nőtt abban az időszakban sem, amikor a fogászati megelőzés elsősorban a cukorbevitel csökkentésére irányult. Jelentős javulás akkor következett be, amikor a fluorid használata rendszeressé vált, bár a cukorfogyasztás ebben az időszakban is jelentős volt. Fel kell tenni tehát azt a kérdést, hogy valóban a cukorfogyasztás mérséklésére kell a hangsúlyt helyezni a fogászati felvilágosításban és megelőzésben, vagy inkább a fluorid használatára és a szájhigiénére?
A közelmúltban számos tanulmány készült a cukorfogyasztás és a fogromlás összefüggéseiről. Woodward és Walker 1994-es felmérése alapján elmondhatjuk, hogy a fluorid használata olyan védelmet biztosít, melynek köszönhetően a cukorfogyasztás és a fogromlás között már nem áll fenn összefüggés. (A kutatás során 29 iparosodott országban 12 éves gyermekeket vizsgáltak, és a lineáris regressziós felmérés nem mutatott összefüggést a cukorfogyasztás és a fogromlás között, szemben a korábbi, a fluorid megjelenése előtti időszakkal, amikor ez a kapcsolat még fennállt.)
Duggal és munkatársai közelmúltban végzett kutatása ugyancsak a fluorid előnyös hatásait mutatta. A kutatásban a fogzománc egy darabját erősítették a műfogsorhoz, melyet a kutatás során később könnyen eltávolíthattak, és laboratóriumi körülmények között mérhették az ásványianyag-tartalmát és a károsodás mélységét. A kutatás résztvevői napi 1, 3, 5, 7 vagy 10 alkalommal 500 ml, 60 gramm cukrot tartalmazó oldatot ittak meg, öt napon keresztül, fogukat pedig naponta kétszer fluoridot tartalmazó, illetve nem tartalmazó fogkrémmel mosták.
Azon esetekben, amikor a kísérleti alanyok nem fluorid-tartalmú fogkrémet használtak, a minták ásványianyag-tartalma kisebb volt. A fluoridos fogkrémet használóknál még akkor is jobb eredmény született, ha 5 alkalommal ittak az oldatból, míg az ásványianyag-tartalomban az oldatot napi 7 illetve 10 alkalommal fogyasztók között nem volt kimutatható különbség. Ez a kutatás azt támasztja alá, hogy megfelelő szájápolás mellett a napi néhány (6-7) alkalommal történő cukorfogyasztás nem károsítja számottevően a fogakat, ezen alkalmak között a fogak vissza tudják nyerni ásványianyag-tartalmukat.
Forrás: Dr. C. Van Loveren, kivonat a 3. Preventív Fogászati Konferencián elhangzott előadásból
