Bár sokan elsősorban esztétikai okok miatt rendeznék fogsorukat, kezeletlenül számos egészségügyi probléma is kialakulhat miattuk. A fogtorlódás például nehezíti a fogak tisztán tartását és gyulladáshoz vezethet, a nem megfelelő harapás pedig a rágóerő egyenetlen eloszlását eredményezi, ami a fogak állagát és az állkapocs ízületének egészségét is veszélyezteti.
Fogszabályozásra gyermek- és felnőttkorban egyaránt sor kerülhet. A fő különbség az, hogy felnőttkorban az állcsontok növekedését fogszabályozással már nem lehet befolyásolni, ez pedig csökkenti a lehetőségeket és elnyújtja a kezelés időtartamát. Két szakaszból áll a fogszabályozás menete: az aktív és a passzív fázisból.
Elrendezni és rendben tartani
Aktív fázis alatt a kezelés első időszakát értjük, ami felnőtt emberek esetében 1-2 év is lehet. Ilyenkor a fogakat addig mozgatják, míg mindegyik a megfelelő helyre nem kerül. Ez egy mindkét fogsorra felhelyezett, úgynevezett multiband készülék segítségével történik. A fogtechnika már számos anyagot használ, a szerkezet készülhet fémből, porcelánból vagy zafírkristályból is. Több helyre is felhelyezheti ezeket a fogorvos, kerülhetnek a fogív külső, ajak felőli, vagy belső, nyelv felőli oldalára is.
A fogszabályozás második fázisa az úgynevezett passzív fázis, melynek célja a fogak helyben tartása egészen addig, míg az azokat körülvevő fogágy át nem épül új helyzetnek megfelelően. Így meggátolható, hogy a fogak a későbbiekben ismét rosszul rendeződjenek össze. Erre a célra úgynevezett retenciós készüléket alkalmaznak, melyek lehetnek rögzítettek és kivehetőek is. Előbbi szemfogtól szemfogig rögzíti a fogakat, míg az utóbbi megoldás az összes fogat megtámasztva stabilizálja az elért ideális helyzetet.
Gyerekkori fogszabályozással számos betegség megelőzhetővé válik, ilyenkor ugyanis még a növekedés irányításával befolyásolni lehet az állcsontok egymáshoz és az arckoponyához viszonyított helyzetét. Ez felnőttkorban legtöbbször már csak műtéti úton lehetséges.
