A szájszárazság sajnos sokkal több embert érint, mint ahányan orvosuknál panaszkodnak rá. Az orvosi szaknyelvben xerostomiának hívott kórképet nem is nevezhetjük igazán önálló betegségnek, mert leggyakrabban valamely más állapothoz társul - ezekről az okokról lesz szó részletesebben -, de előfordulhat az is, hogy a leggondosabb kivizsgálás ellenére sem sikerül igazi háttérokot, vagy háttérbetegséget kideríteni. Ilyenkor a szájszárazságot ismeretlen eredetűnek, vagy idiopátiásnak hívjuk. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szájszárazság gyakran nem önmagában, hanem az úgynevezett szájégés tünetegyüttessel fordul elő. Sokszor magán a szájnyálkahártyán nem is találunk semmilyen elváltozást, a beteg panaszai, rossz érzése mégis az elviselhetetlenségig fokozódhat. Nézzük, mi állhat a háttérben? Az okok egyik csoportja bizonyos gyógyszerek szedésével kapcsolható össze, melyek elhagyása a beteg alapbetegsége miatt sajnos nem mindig lehetséges.
Ebben az esetben megpróbálkozhatunk más, hasonló hatású készítménnyel, de többségük, mivel ugyanazon gyógyszercsoport tagjai, rendelkeznek ilyen mellékhatással. Példának lehet hozni az antidepresszánsokat, egyes nyugtatókat, a Parkinson-betegség kezelése során használt gyógyszereket, egyes vízhajtókat, antiallergiás szereket, vagy a gyógyszeres fogyókúrában használatos pirulákat. A gyógyszerekhez hasonlóan mellékhatásként jelentkezik a szájszárazság a nyaki, feji területen végzett sugárkezelések kapcsán.
A xerostomia okainak másik nagy csoportja az, amikor bizonyítottan háttérbetegség áll fenn a páciensnél. A teljesség igénye nélkül ezek a következők lehetnek: cukorbetegség és májcirrózis mint anyagcsereübetegségek; hiányállapotok, úgymint vasü és vitaminhiány (szerencsére hazánkban a táplálkozási okból bekövetkező súlyos vitaminhiány-betegség ma már ritka); nagyfokú folyadékvesztés (hányással, hasmenéssel, vérvesztéssel - ezek természetesen a kiváltó ok meggyógyítása után visszafordítható állapotok). Depressziós betegségek és egyes hormonális eltérések is vezethetnek szájszárazsághoz, ezen utóbbiak nem feltétlenül betegségek. Pl. a klimax vagy a terhesség is járhat ilyen kellemetlenségekkel (megjegyzem terhesség esetén az ellenkező állapot, a fokozott nyálzás is előfordulhat).
Van a szájszárazságnak olyan formája is, amikor a szájnyálkahártyán valóban látható elváltozások találhatók, a csillogó hám elveszti fényességét, a nyelv felszíne is simává válik és esetleg kisebb fekélyek megjelennek. Súlyosabb esetben a nyálkahártya vörössé és repedezetté válhat. Nagyon megnehezítheti a szájszárazság a kivehető teljes fogsor viselését a fogatlan betegeknél, hisz a műanyag fogsor jó tapadásának egyik tényezője a megfelelő nyálfilm jelenléte. Létezik egy autoimmun betegség, a Sjögren-szindróma, amikor nemcsak a nyálmirigyek nagyobbodnak meg és csökken a nyálelválasztás, hanem a szem kötőhártyája és az ízületek is érintettek.
A szájszárazság kezelése igen nehéz feladat. Léteznek a vegetatív idegrendszerre ható gyógyszerek, amelyek a nyálelválasztást fokozzák, viszont egyéb mellékhatásaik vannak. Műnyál rendszeres használata valamelyest segíthet. Fontos a rendszeres fogorvosi kontrollvizsgálat és a nagy hangsúlyt kell fektetni a gondos szájhigiénés ápolásra, hisz a fogszuvasodás veszélye nagyobb ezeknél a betegeknél, mert a nyál antibakteriális és mosóhatása nem érvényesül. X.évf./2.szám
