Százezer évek evolúciós fejlődése hozta létre az ember mai alakját. Egy francia professzor azon tűnődött, hogy milyen lesz a Homo Futurus, a jövő embere.
Hála a fossziliák és a genetika tanulmányozásának, mára eléggé pontosan tudjuk, hogy az elmúlt évmilliárdok alatt hogyan működött az evolúció. Hogyan tűntek fel és távoztak az élet színpadáról a fajok. Ma persze, amikor az ember olyan durván avatkozik bele a bioszféra életébe, sokszor nincs mód a lassú átalakulásra. Néhány éve magyarul is megjelent egy könyv, Élet az ember után címmel. Szerzője abból a nem épp optimista forgatókönyvből indult ki, hogy mi, emberek, kiiktatjuk magunkat a versenyből, ismét csak az evolúció vak erői hatnak majd, s megpróbálta elképzelni, hogy a jövendő milyen új fajokat hoz majd létre. A francia Jean Chalin paleontológus professzor ennél optimistább, bár nem kevésbé kíváncsi. A Le Monde-ban közzétett írásában arról elmélkedik, hogy milyenné formál a jövőben minket, embereket az evolúció.
A professzor úgy véli, részletes képet nem kaphatunk, csak irányokat. Fölépítésünket sok minden befolyásolja. Termetünk növekedésében szerepe van az étrendünknek, de a tudósok kimutatták, hogy az európai ember alkatát genetikai összetevők is befolyásolják. A fizikai és kulturális környezet is hat, így a globális fölmelegedés alighanem változtat bennünket, ami persze aligha észrevehető. Az azonban látszik, hogy a koponya mérete nő, miközben az állkapocs hossza csökken. A fogorvosok a 71-es évektől azt figyelték meg, hogy a gyerekek első zápfogait mind gyakrabban ki kell húzni, mert nincs elegendő helyük, az állkapocs nem elég hosszú. Az öreglyuk, vagyis a koponyát a gerincoszloppal összekötő nyílás olyannyira elöl van már, hogy mechanikailag nem kerülhet még előbbre. Ha így történne, fölfelé kellene néznünk a levegőbe, és túlélési esélyeink nem adnának hosszú életet. Évmilliók paleontológiai adatait vizsgálva azzal találkozunk, hogy nő a koponya térfogata, az agy, a termet is nagyobb lesz. Az arc laposabb, a koponya pedig hátrébb húzódik. Ez a főemlősök evolúciójának fő vonulata. Az ember ennek a láncolatnak a végén helyezkedik el, és azt látjuk, hogy az ausztralopitekusz óta a Neander völgyi emberen át a modern emberig csakugyan nő a koponya mérete.
Az evolúció ugyanúgy folytatódik, mint korábban - biztosított Chalin professzor. A természetes kiválasztódás is érvényes, csakhogy vele szemben megy az orvostudomány. A gyermek halandóság például igen magas ott, ahol nincs gyógyítás, és visszaszorul ott, ahol van. Ugyanez érvényes az idősekre is. Ha nem volna orvostudomány, az emberi népesség nagy része kipusztulna. Ami pedig az időt illeti, a változások rendkívül lassúak, ezért azután évezredek szükségesek ahhoz, hogy láthatókká legyenek. Kivéve, ha valamilyen rendkívül erős mutáció áll elő, amely teljesen megváltoztatja struktúránkat. De az előrejelzések alapján erre még több százezer évet kell várnunk. Rendes körülmények között egyetlen faj egy millió évig él. A mi fajunk, a homo sapiens 150-180 000 éves, így hát körülbelül 800 000 évet kell várnunk arra, hogy új változat jöjjön létre. Föltéve, hogy az ember nem barkácsol a genetika programunkkal, és nem végez benne nagy változtatásokat.
A professzor úgy gondolja, hogy a jövő emberének nagyobb lesz a feje, de ehhez előbb az szükséges, hogy teljes mértékben kihasználja idegsejtjeit, amelyeket ma az agy nem használ ki egészen. A fej csak a születés után fog jobban növekedni, hiszen ha ez a magzati fejlődés szakaszában történne, a bébi a születés közben meghalna. Tehát nagyobb fej, még mindig két lábon, függőlegesen állunk anélkül, hogy az öreglyuk helyzete változnék. A valamivel nagyobb arc hátrébb kerül, és kevesebb fogunk lesz, ami az étrendünket meg fogja változtatni.
Várkonyi Benedek interjúja nyomán
