Szavaink árulkodnak
Édesanyám, édes szerelmem, édes gyermekem: az édes jelző olyasmikhez kapcsolódik, amelyek a legértékesebbek a számunkra - a sort még folytathatnám, egészen az "édes életig". Jól mutatja a laikusok számára is, hogy a tudatunkban, hangulatunkban, emlékeinkben - lelkünkben - az édes íz valami nagyon jó, otthonos, megnyugtató, kellemes dologhoz tartozik. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által rendezett Táplálkozási Akadémián dr. Almási Kitti előadásában kóstolót kaphattunk az ízek és az evés lelki összefüggéseiről egy klinikai szakpszichológus szemszögéből.
Egy kis ízlelő-anatómia
Az ízérzékelésről az ízlelő receptorok gondoskodnak, amelyek főként a nyelven elhelyezkedő ízlelő-szemölcsökön megtalálható több ezer ízlelőbimbón helyezkednek el. Az ingerület innen az ízlelő-központba (hipotalamuszba) jut el, ami aztán a nyálelválasztást és az étvágyat is meghatározza. A nyelven, szájban (lágy-szájpad, garat) elhelyezkedő receptorok területenként más-más ízre mutatnak fokozott érzékenységet.
A nyelv hegyén az édes és a sós, a nyelv szélein a savanyú, míg hátul, a lágy szájpad környékén a keserű ízre vagyunk "fogékonyabbak", de tulajdonképpen minden ízről a nyelv minden területéről eljut az információ az agyba. Hagyományosan ezt a négy alapízt tartják számon, de újabban kutatnak több új íz után is. Egyik ilyen a japánok által meghatározott "umami", amely a húsos, erős, fehérjében gazdag ízvilágot jelenti, de egyes szakértők más, például zsíros, vízszerű, fémes, lúgos alapízt is megkülönböztetnek. Fontos tudni, hogy az ízérzékelés összetett folyamat, több érzéklet is szerepet játszik benne, például a szaglás, a látás és a bőr (tapintás) érzékelés is. Kutatók kiderítették, hogy már a magzat is rendelkezik ízérzékeléssel, már az anyaméhben is megjelenik az arcán az elutasító kifejezés, ha a magzatvíz íze megváltozik valamely, az anya által fogyasztott étel hatására.
Emlékek, érzések kötődnek az ízekhez
A pszichológus is megerősítette, hogy az íz-élmény nemcsak egyszerű biológiai, érzékelő folyamat, hanem számos korábbi egyedi tapasztalat, sőt, genetikai, evolúciós örökség is befolyásolja. Erre is igaz: "minden a fejben dől el"… Bizonyos ízek, például a keserű és a savanyú a legtöbb esetben elkerülésre késztetnek, mert ösztönösen veszélyesnek ítéljük meg ezeket. Az evolúciós folyamatban illetve az egyedfejlődés során rögzültek emlékek egy-egy megbetegedést okozó, romlott vagy mérgező ételről, amelyeket utána taszítónak érzünk. Ezzel szemben például az édes ízt jutalmazónak, vonzónak és biztonságosnak találjuk. Ez az élmény valószínűleg az anyatej ízére, a megnyugvást, biztonságot nyújtó anyaöl emlékére vezethető vissza. Az édes íz a gyermekkor mélyéről előhívja ezt a kellemes testi-lelki állapotot, a biztonság érzését - foglalta össze a pszichológus.
Az is hozzájárul, hogy az édességben lévő szénhidrát bevitele elősegíti a magasabb szerotonin-szintet, az ún. "boldogsághormon" termelődését a szervezetben. Érzékletek, állapotok nemcsak az édes ízzel, hanem egy-egy komplex ízélménnyel is összekapcsolódhatnak. Ha egy ízélménnyel egy jó emlék, kellemes emberek társasága is társul, az az étel később, akár hosszú idő elteltével is kiváltja (öntudatlanul, nem megfogalmazva) a jó érzéseket. Érdekes volt megfigyelni például - idézte fel Almási Kitti - hogy a népszerű celebek által rendezett főzőversenyen a pikáns, különleges ízű, rafinált elkészítésű ételekkel szemben nemegyszer éppen a legegyszerűbb ételsor, például húsleves, rántott hús, palacsinta aratta a legviharosabb sikert. Ennek oka, hogy ezek mindenkiből hagyományosan a gyermekkor ünnepi ebédjeinek emlékét idézik fel, a kellemes, gondtalan biztonság idejét.
Csókjaink íze
Civilizált társadalmunkban nemigen gondolunk rá, de tény, hogy az ízek és az illatok a szexualitásunkban, a párválasztásunkban is nagyon fontosak, bizony, működik az a bizonyos "kémia" - elemezte Almási Kitti. Azokhoz az emberekhez vonzódunk, akinek illatát kellemesnek, "otthonosnak" érezzük. Minden embernek van saját íze, illata, és ennek is van spektruma a szerethetőtől az elfogadhatón át a taszítóig. Azt, hogy egy másik ember vonzó-e, nyolcvan százalékban ez a tudattalanul zajló folyamat, az egyéni illat érzékelése, az ezzel felidézett érzelmi állapot dönti el!
Az egyéni ízt, illatot bizonyos mértékig befolyásolni lehet. Nemcsak a személyi higiénián, hanem az elfogyasztott ételeken, és leginkább az illető lelkiállapotán múlik. Ugyanis a legtaszítóbb illatot (és ízt) az árasztja magából, aki stresszes állapotban van és szorongás, feszültség van benne.
Bűntudat nélkül
Az édes ízre visszatérve a pszichológus még egy fontos körülményre hívta fel a figyelmet. Az önfegyelemre, a kontrollált, egészséges táplálékbevitelre törekvő emberek sokszor bűntudatot éreznek az édes íz kapcsán, mert ez az íz-érzet mára a túlsúllyal is összekapcsolódott a fejekben. Bár a normális testtömeg fontos, de legalább olyan fontos része az egészséges életmódnak az a hangulat- és állapotjavító lehetőség, amellyel különböző pozitív íz-élményekkel előhívhatók az ahhoz társuló kellemes testi-lelki állapotok. Ezért még a fogyókúrából sem kell, nem is szabad teljesen kiiktatni az édes ízt, mert ehhez kellemes, oldott állapot, megnyugtató biztonságérzet kapcsolódik, amelyre a lelkünknek is szükséges van. Pszichológiai szempontból ezért nagyon káros annak a "modern" családnak a gyakorlata, amely a gyerekeknek teljesen megtiltja az édességet, a csokit - nemegyszer vált ki ez a megvonás bulémiás tüneteket, falásrohamokat, majd heves bűntudatot. A kiegyensúlyozott táplálkozás, a túlsúly elkerülése pusztán ilyen tiltással nem érhető el, ráadásul így még vonzóbbá válnak a gyerekek szemében, így csak hevesebben vágynak rá, még többet akarnak majd belőle.
