A biológiai változások végigkísérik mindannyiunk életét. A nők életében bekövetkező hormonális változások meghatározóak lehetnek az életminőség megváltozása szempontjából is. A serdülőkori, aktív női életkorral járó változások - az anyává válás, illetve a változókor beköszönte - kihat az életvitelre, az életmódra, sőt az egészségi állapotra, így a közérzetre, az önértékelésre is.
Az érintettek körében végzett felmérések szerint, az ötven feletti nők egyharmada az idősödést mint megváltoztathatatlant "méltósággal" elfogadja, s igyekszik a bekövetkező testi változásokat egészségtudatos magatartással mérsékelni. A nők további egyharmada egyszerűen nem foglalkozik az idősödéssel, vagyis sem az életvitelükön, sem a szokásaikon nem változtatnak életkoruk előrehaladtával. A fennmaradó egyharmad azokból "áll össze", akik a testi és szellemi változásokat növekvő szorongással "követik", közülük sokan az idősödést megpróbálják hormonpótló gyógyszerekkel, radikális szépészeti beavatkozásokkal késleltetni.
A világ jóléti társadalmaiban az átlagos élettartam meghosszabbodásának az a következménye, hogy a nők időskora is meghosszabbodik (gyakran 10 évvel élik túl a férfiakat), így életük egyharmadát, tehát a menstruációs ciklus megszűnése után még két-három évtizedet élnek. Míg a klimaxra - akárcsak húsz-harminc évvel ezelőtt is - mint az élet befejezése előtti utolsó és rövid állomásra tekintett mind az egyén, mind a társadalom, addig napjainkra - szerencsére - az érintettek már tudják: a változás kora "csak" egy állomás az életükben. S nem is szükségszerűen a nőiesség megszűnésének, az élet örömeiről való lemondásnak a korszaka, hiszen ez az életszakasz megannyi új lehetőséget is kínálhat.
Ezzel szemben még ma is sokan fokozatosan, vagy egyik napról a másikra mondanak le a szexualitásról, pedig az egészség és az életminőség megőrzésében a nemi identitás megőrzésének és a testi együttléteknek legalább olyan fontos szerepük van/lehet, mint a kiegyensúlyozott táplálkozásnak, a jó emésztésnek vagy a rendszeres testmozgásnak. Gyakori, hogy a testi együttléttől az érett korú nőket a saját testképük megváltozása (hízás, az alak megváltozása) "tartja" vissza, hiszen már nem gondolják vonzónak, kívánatosnak magukat. Természetesen az sem ritka, hogy az ösztrogénszint csökkenésével csökken a vágykésztetés is, illetve hogy a partner testi közeledésére adott "válasz" már nem olyan gyors, mint fiatalabb korban, így az izgalmi állapot eléréshez is több időre van szükség.
A változókor beköszöntével a nemi vágy csökkenésében szerepet játszhat az aktustól való félelem, ugyanis a csökkenő hormontermelés, az alacsony hormonszint hatására a hüvely fala szárazabbá és vékonyabbá, érzékenyebbé, a hüvely szűkebbé és rövidebbé válik, aminek következtében a közösülés a nő számára fájdalomérzettel járhat.
A klimaktérium idején jelentkező szexuális panaszok - például a hüvelyszárazság - megszüntetésére számos megoldás kínálkozik. Ehhez persze az kell, hogy a nő fontosnak tartsa a szexuális életet. A baj gyakran az, hogy az érintettek többsége álszeméremből (vagy gyakran a beletörődés okán) nem beszél a problémájáról sem a partnerének, sem a nőgyógyászának.
(2007.05.29. 10:47)
Népszava - Népszava
