Az emberek szervezete nem egyformán működik, és ez oly sok más mellett a vizelési szokásainkat is befolyásolja. Ezzel együtt elmondható, hogy 24 óra leforgása alatt átlagosan 6-7 vizelés tekinthető normális mennyiségnek. Másfelől közelítve a napi mindössze 4, de a skála másik végén akár a napi 10 alkalom is rendben van - ha egyébként egészségesek vagyunk, és nem zavar minket a vécére járások száma.
Természetesen a vizelés gyakorisága attól is függ, hogy mennyi folyadékot viszünk be egy nap alatt a szervezetünkbe (a fentebb megadott mennyiségek nagyjából 2 liter víz elfogyasztása mellett értendőek) - és hogy milyen fajtát. Az alkohol és a kávé például ingerli a húgyhólyagot, ami gyakoribb vizelést eredményez. Vizelési szokásainkba ráadásul az általunk szedett gyógyszerek is beleszólhatnak: számos vérnyomáscsökkentő szer például növeli a vizelések számát (ez az úgynevezett vízhajtó hatás). A vizelés gyakoriságát a fizikai aktivitás is befolyásolja, ahogy valamennyire az életkor is (idősebb korban gyakoribb az éjszaka jelentkező vizelési inger).
Orvosunkat akkor érdemes felkeresnünk, ha úgy érezzük, hogy jelentősen megváltoztak a vizelési szokásaink (feltűnően többet vagy kevesebbet járunk vécére), továbbá a következő jelek észlelésénél: vizeletünk színe vöröses vagy sötétbarna lesz; vért látunk a vizeletben; nehezen tudjuk kontrollálni a vizelést - illetve ha mindezekkel együtt láz, hányinger, fáradtság, hát- vagy oldalfájdalom is jelentkezik. Ha ilyen problémával fordulunk orvosunkhoz, akkor érdemes felkészülten érkeznünk - vagyis jó, ha tudjuk a választ az alábbi kérdésekre:
- Egy átlagos nap milyen gyakran járunk vécére?
- Mekkora mennyiségű vizelet távozik ilyenkor?
- Tapasztalunk-e vizeletcsepegést? Ha igen, mikor?
- Milyen gyógyszereket szedünk?
- Általában mit és mennyit eszünk és iszunk?
- Fájdalmas-e a vizelés?
- Hányszor ébredünk fel éjszaka vizelési ingerrel?
- Megesik-e olykor, hogy éjszakai ágybavizelés történik?
A kérdések pontos megválaszolásához érdemes legalább három napig naplót vezetni hólyagunk aktivitásáról, mielőtt felkeresnénk orvosunkat.
Fontos észben tartani továbbá, hogy a húgyhólyaggal kapcsolatos problémák 80 százalékát nem maga a húgyhólyag, hanem egyéb szervek állapota okozza. A túl gyakori vizelés utalhat: vese- és egyéb fertőzésre, prosztataproblémákra (hiszen a megnagyobbodott prosztata nyomhatja a húgyhólyagot), húgyhólyagkőre, szív-érrendszeri, illetve idegrendszeri gondokra, lábdagadásra, hólyagfájdalom szindrómára, terhességre, diabéteszre, valamint kardiovaszkuláris problémákra is. Nőknél a gyakori vizelési ingert okozhatja a gyenge medencefenék is (szülés után gyakori például a húgyhólyagsüllyedés, amikor a húghólyag a hüvelybe domborodik). Azért is érdemes hát a vizelési problémák észlelésekor orvoshoz fordulnunk, hogy kiderítsük a mögötte húzódó egészségügyi okokat.
Ha nincsen inkontinenciaproblémánk, illetve egyéb betegségünk, amely kezelést igényelne, mégis úgy érezzük, hogy túl gyakran járunk ki a vécére, akkor kis gyakorolással meg is taníthatjuk a szervezetünknek, hogy ritkábban késztessen minket. Ennek módja, hogy ne reagáljunk azonnal az enyhe vizelési ingerre, hanem várjuk meg, amíg erőseb lesz a késztetés: egy idő után már elég könnyen fog menni. Nem szabad persze túlzásokba esni, hiszen nem egészséges, ha túl sokáig tartjuk vissza a vizeletet. Ekkor azonban már-már fájdalmas a vizelet visszatartása, vagyis biztosan tudni fogjuk, hogy mi az, ami már nem elfogadható.
A gyakori vizelés visszaszorításában ezen túl az étrend is számíthat: valószínűleg érdemes kerülnünk a koffeint, az alkoholt, a szénszavas italokat, a paradicsomos ételeket, a csokoládét, a mesterséges édesítőszereket és a csípős ételeket, amelyek mind vizelethajtó hatásúak.
Ha pedig inkább éjszaka riadunk fel, akkor este már keveset vagy egyáltalán ne igyunk (de nyugodtan pótoljuk be a mennyiséget nappal!), és gondoljuk végig azt is, hogy nem biztos, hogy a vizelési inger ébresztett fel bennünket álmunkból, hanem lehet, hogy valami más: például szorongás vagy alvási apnoé.
