„Azoknál, akik életük első éveiben kevesebb cukrot fogyasztottak, kisebb valószínűséggel alakultak ki életük későbbi szakaszában egyes daganatos betegségek, illetve biológiai öregedésük is lassabbnak bizonyult” – írja a The Conversation oldalán Weilong Zhang, a Cambridge-i Egyetem közgazdász kutatója. Röviden ez a summája annak a tanulmánynak, amelyet Zhang és munkatársai a közelmúltban publikáltak az Economic Sciences című folyóiratban. A kutatócsoport több mint 64 ezer olyan személy egészségügyi adatait elemezte, akik 1951 és 1956 között születtek az Egyesült Királyságban. Ez a korszak a második világháború nyomán bevezetett korlátozó intézkedések miatt számít igazán különlegesnek tudományos szempontból.
A gyerekkori cukorfogyasztás hatásai
Nem könnyű feladat ugyanis a kisgyermekkori cukorfogyasztás hatásait vizsgálni valós körülmények között. Elvégre a kutatók mégsem kísérletezhetnek csak úgy valódi babákkal, hogy véletlenszerűen csoportokba osszák és különböző cukortartalmú diétán tartsák őket, majd várjanak 70 évet, hogy kiderüljön, hogyan hat az egészségükre az eltérő összetételű korai étrend. Ugyanakkor a történelemben volt arra példa, hogy kényszerűségből hasonló körülmények álljanak elő.
Az 1940-es évekre a német támadás alatt álló Egyesült Királyság élelmiszer-ellátása meglehetősen bizonytalanná vált. Az akkori kormányzat a nehéz helyzetre erős korlátozásokkal reagált, fejadagokat bevezetve egyes élelmiszercsoportok esetében. E körbe tartozott a cukor is, amelyet a britek csak a feltétlenül szükséges mennyiségben vásárolhattak meg ebben az időszakban. Az intézkedés még a háború lezárulta után is évekig érvényben maradt, mígnem 1953 szeptemberében hatályon kívül helyezték. A lakosság cukorfogyasztása ezek után hamar megugrott, közel megduplázódott. Így aztán még azok a gyerekek is egészen más és más mennyiségű cukorral érintkeztek az anyaméhben, majd életük korai szakaszában, akik csupán néhány hónap különbséggel jöttek a világra egymáshoz képest.
Azóta eltelt több mint hét évtized, és Zhang kutatócsoportja a lehetőséget kihasználva arra kereste a választ, hogy vajon miként hatnak az ember egészségének alakulására az élete első 1000 napját jellemző cukorfogyasztási szokások. Egészen pontosan a fogantatástól a második születésnapig terjedő időszak állt a vizsgálat fókuszában. Ez egy kritikus fontosságú időszak az ember életében, amikor a szervezet rendkívül gyors ütemben fejlődik, beleértve nemcsak a szerveket, de például az anyagcserét és az immunrendszert is. Nem mellesleg ebben a korban kezdenek formálódni az étel- és ízpreferenciák, azaz mindennapi étkezésünk alapjai. Így aztán igen meghatározó, hogy milyen élelmiszerekkel találkozunk kisgyermekként.
A kutatók a világháború utáni években született gyerekek vizsgálatával felfedezték, hogy a cukormegszorítás öt különböző rákbetegség csökkent előfordulási arányával is összefüggésbe hozható: a mell-, a prosztata-, a máj-, a végbél- és a tüdőrákéval. A májrák esetében különösen látványos az eltérés: 69 százalékkal kevesebben betegedtek meg az 1953 szeptembere előtti világra jött gyermekek közül életük későbbi szakaszában, mint a korlátozás eltörlését követően születettek körében. A legkisebb differencia a mellrák kapcsán mutatkozott meg, de még itt is 36 százalékos kockázatcsökkenésről lehet beszélni.
Arra is fény derült továbbá, hogy a cukorfejadagok alkalmazása a lassabb biológiai öregedéssel is kapcsolatot mutat. Fontos leszögezni, hogy a biológiai életkor nem azonos a naptár szerinti korral. Még ha két ember egyaránt 70 éves is, a sejtjeik és az immunrendszerünk eltérő mértékű öregedést mutathat. A biológiai életkor mérésének egyik eszköze a telomerhossz-meghatározás. A telomerek egyfajta védelmező struktúrák a kromoszómák végén. Ahogy a sejtek öregszenek, a telomerek hossza jellemzően rövidül. Itt jön képbe a cukormegvonás: a korlátozás idején születettek telomerhossza ugyanis hosszabbnak bizonyult a vizsgálatok során. A kutatók becslései szerint az érintett résztvevők biológiai életkora átlagosan 2,2 évvel alacsonyabbra tehető, mint azoké, akik több cukorhoz jutottak életük első 1000 napjában.
Végezetül említést érdemel, hogy az 1953 ősze előtt születettek esetében egy fehérje, a gránzim B szintje is alacsonyabb volt. Ez az enzim annak a jele, hogy az immunrendszer hosszú éveken keresztül túlműködik. Ilyen módon tehát ez a paraméter is arról árulkodik, hogy a mérsékeltebb korai cukorfogyasztás lassabb sejtszintű öregedéssel hozható kapcsolatba.
Kapcsolódó cikk
Évtizedeken átívelő következmények
„Ezzel együtt nem is a rák vagy az öregedés biológiai jelei kapcsán született eredmények voltak igazán meglepőek. Sokkal inkább az, hogy a korai cukorkitettség még 50 évvel később is hatással volt az emberek étrendjére” – hangsúlyozza Zhang. „Azok, akik életük első éveit a cukorbevitel korlátozása mellett élték le, még felnőttként, 50 éves koruk körül is kevesebb cukrot fogyasztottak. Sőt, összességében is kevesebbet ettek, étrendjük pedig egészségesebb és változatosabb volt. Mindez arra utal, hogy az édes íz korai életszakaszban megszokott mértéke hosszú távon is befolyásolhatja, milyen ízeket kedvelünk” – tette hozzá. Zhang szerint mindebben biológiai és megszokáshoz kötődő tényezők egyaránt közrejátszhatnak.
Nem a mostani az egyetlen tanulmány, amely a britek cukorfogyasztást korlátozó intézkedésének hosszú távú egészségügyi hatásait vizsgálta. Egy 2024-ben megjelent kutatás például a 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás kockázatának csökkenésével hozta összefüggésbe a kényszerűségből bevezetett fejadagokat. Mi több, a demencia, valamint a szívbetegségek és a stroke rizikója kapcsán is születtek hasonló megfigyelések. „Ez persze nem azt jelenti, hogy a gyerekeknek ne lenne szabad egyáltalán cukrot fogyasztaniuk, és legfőképpen nem azt, hogy a világháború utáni cukorkorlátozás egy kívánatos irányelv lenne. E történelmi bizonyíték csupán azt mutatja meg számunkra, hogy a fejlődés egy kritikus periódusában a cukorfogyasztás viszonylag apró eltérései is olyan nyomot hagyhatnak, amelyet még fél évszázaddal később is ki lehet mutatni. A gyerekek talán nem emlékeznek arra, mit ettek kétéves koruk előtt. Egészségük, testük és akár ízpreferenciáik későbbi alakulása viszont magán hordozhatja a korai tapasztalatok lenyomatát” – fogalmaz Zhang.
