„2017-ben diagnosztizáltak nálam melldaganatot. Akkor még csupán 26 éves voltam. Egészségesen éltem: sportoltam, nem dohányoztam, nem ittam alkoholt. Éppen ezért nem is hittem volna, hogy rizikócsoportba tartozhatok. Véletlenül fedeztem fel egy apró, éppen csak borsónyi nagyságú csomót a bal mellemben. Még ekkor sem gondoltam semmi rosszra, de azt tudtam, hogy orvoshoz kell fordulnom” – idézte fel betegútja kezdetét Czinki Adriána.
A gyógyulását követően immár sorstársai segítésén dolgozó nő az Egészség Hídja Összefogás az Egészségért, a Mellrák Ellen Egyesület képviseletében egy, az MSD Magyarországgal együttműködésben szervezett keddi sajtóeseményén elmondta, eleinte orvosai sem gyanakodtak komoly problémára, tekintettel fiatal életkorára. Őt azonban nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy talán mégis nagy a baj. Annál is inkább, mert pár évvel korábban egyik nagyszülőjét petefészekrák miatt vesztette el. Felkeresett hát egy újabb orvost, aki a családi halmozódás lehetőségére tekintettel további vizsgálatokra javasolt. Így derült végül fény arra, hogy a fiatal nő úgynevezett tripla negatív emlőrákkal küzd, ráadásul olyan génmutációt (BRCA) hordoz, amely hajlamosít a betegség kialakulására. „Nagyon nagy szerencsém volt, hogy korán diagnosztizálták a rosszindulatú daganatot. Így nem képzett még áttétet, és igazából ez mentette meg az életemet” – emelte ki.
Tévhit, hogy a mellrák csak időseket érint
Czinki Adriána fiatalkori diagnózisa első hallásra alighanem megdöbbentő, valójában azonban egybevág egy igen fontos megfigyeléssel. A mellrák ugyanis úgy világszerte, mint Magyarországon a leggyakoribb nőknél előforduló ráktípus. Évente mintegy 7-8 ezer új diagnózis születik itthon. Ezenkívül az elmúlt 15 év hazai betegadatait feldolgozó és elemző MSD-kutatásokból kiderült, hogy míg az 50 év feletti nőknél az emlődaganat előfordulása valamelyest csökken, addig az 50 év alattiak körében éppen ellenkezőleg, gyors ütemben emelkedik.
Sőt, mint arra dr. Kiss Zoltán, az MSD Pharma Hungary Kft. Adatkutatási Divízió vezetője, a Pécsi Tudományegyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinika, Nephrologiai, Diabetológiai Centrum címzetes egyetemi docense felhívta a figyelmet: a mellrák más rákos megbetegedésekhez képest is kirívóan magas arányban fordul elő a fiatalabbak körében. Az elmúlt évtized adatai alapján a betegség négyszer-ötször több nőt érint a 40-49 év közötti korcsoportban, mint a rangsor második helyén szereplő melanóma és a harmadik méhnyakrák, vagy éppen a férfiaknál listavezető vastag- és végbélrák. Összességében az 50 év alattiaknál felállított mellrákdiagnózisok száma közel harmadával növekedett alig egy évtized távlatában.
Megfigyelhető továbbá, hogy a fiatalabb korosztályokat sokkal nagyobb arányban sújtják a betegség agresszív, illetve nehezebben kezelhető válfajai. De mit is jelent ez valójában? Röviden érdemes e ponton kitérni a mellrák altípusaira. Összesen négy altípust különböztetnek meg ugyanis az orvosok annak alapján, hogy az adott daganat növekedését befolyásolják-e a legfontosabb női nemi hormonok, így a progeszteron és az ösztrogén, illetve érzékeny-e az egészséges emlősejtek növekedését és osztódását szabályozó HER2 fehérjére. A hormonérzékeny daganatok kezelésében fontos szerep jut a tumor hormonellátása gátlásának, a HER2-pozitív mellrák terápiájában pedig elérhetőek a fehérje működését gátló kezelések. Léteznek tehát daganatok, amelyek vagy az említett hormonokra, vagy a HER2 fehérjére, vagy mindkettőre érzékenyek.
A negyedik típust nevezik tripla negatív emlőráknak (TNBC), amely esetén a daganatos sejtek felszínén sem hormon-, sem HER2-receptorok nincsenek jelen. Egyszersmind ez a típus a legnehezebben kezelhető és a legrosszabb prognózisú. Az átlagos ötéves túlélési arány a hazai mellrákbetegeknél 74,1 százalék, ami a közép-kelet-európai régió egyik legjobb mutatója. Tripla negatív emlőrák esetében viszont az ötéves túlélési arány lényegesen kedvezőtlenebb, csupán 61,4 százalék. Dr. Horváth Zsolt, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Onkoradiológiai Központ főorvosa ezzel kapcsolatban rámutatott: a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) nyilvántartásaiból kiolvasható adatok szerint a 39 év alatti betegek közel negyedét tripla negatív mellrákkal kezelik, míg az idősebb korosztályoknál ez az arány 10 százalék közelébe vagy az alá csökken.
Összességében tehát nemcsak az látható az adatokból, hogy növekszik a rosszindulatú emlődaganatok előfordulása a fiatalabb korcsoportokban, de egyben itt a legelterjedtebbek a betegség agresszívebb formái is. Mindezek tükrében a szakértők szerint sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni az emlőrák korai felismerésére az 50 év alatti nők körében, részben akár azáltal, hogy a jelenleg 45 éves kortól folytatott, meghívásos alapú népegészségügyi szűrés alsó korhatárát 40 éves korra csökkentik. A szűrési korhatár alatti nőket ugyanis nagyobb valószínűséggel diagnosztizálják előrehaladott stádiumban, ami a kezelési lehetőségeket és a gyógyulási esélyeket is számottevően csökkenti.
Mit tehetünk a megelőzésért, korai felismerésért?
Prof. dr. Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója rávilágított: az emlőrák kialakulásában számos kockázati tényező szerepet játszhat, beleértve genetikai, hormonális, életmódbeli és egyéb faktorokat egyaránt. Ezek egy része nem befolyásolható, más részüket viszont tudatosan mérsékelni lehet. Akár olyan ártalmatlannak tűnő szokások is növelhetik a veszélyt, mint az, ha műanyag edényben melegítjük az ételünket a mikrohullámú sütőben, vagy ha nem megfelelő forrásból vásárolt, káros összetevőket tartalmazó hajfestékkel festjük a hajunkat. Ezzel együtt a szakember az elhízást emelte ki mint megelőzhető, kiemelten veszélyes rizikótényezőt, amelyről mára ismert, hogy több mint egy tucat daganattípus kialakulása kockázatát növeli. Az emlőrák tekintetében főként a hasi zsír felszaporodása a meghatározó, amely az ösztrogénszint növelésével válhat a rosszindulatú elváltozás melegágyává.
Mindennek tükrében a doktornő a túlsúly leadását és az egészséges testsúly megőrzését nevezte meg a mellrák egyik legfőbb prevenciós eszközeként, az olyan káros szokások mellőzésén túl, mint a dohányzás és az alkoholfogyasztás. Kiemelte továbbá a rendszeres önvizsgálat és a szervezett szűrés jelentőségét. Utóbbi kapcsán hangsúlyozta, a közkeletű szóhasználattal ellentétben „arra nem behívjuk, hanem meghívjuk a nőket”, lehetőséget adva számukra a korai, sokszor kézzel még egyáltalán nem tapintható elváltozások kimutatására. Sajnálatos trend ugyanakkor, hogy a koronavírus-világjárványt követően kimutathatóan visszaesett a nők szűréseken való részvételi aránya. Ezzel kapcsolatban Horváth doktor leszögezte: az emlőrákszűrésen való részvétel szó szerint életet ment. Egyértelmű megfigyelések támasztják alá, hogy azon nők körében, akik elmennek a nekik felajánlott mammográfiás vizsgálatokra, szignifikánsan jobbak a betegség túlélési esélyei. „Bátorítani szeretném a részvételre azokat, akik visszautasítanák a szűrésre szóló meghívót, mert ha baj van, akkor azzal jobb korábban szembenézni” – üzente a főorvos.
„Saját példám mutatta meg, hogy soha nem lehetsz túl fiatal a mellrákhoz. Több korai diagnózis születne, és még többen gyógyulhatnának meg, ha családi beszédtéma lenne a mellrák, és a lányok már a húszas éveikben tisztában lennének a betegséggel, az addig esetleg nem ismert családi kockázatokkal és az önvizsgálat fontosságával” – hívta fel a figyelmet Czinki Adriána. A megszólaló szakértők rámutattak: ha valaki gyanús elváltozást talál a mellében, mindenképpen – halogatás nélkül – forduljon orvoshoz. Ilyen eltérés lehet, például, az emlőben vagy a hónaljárokban tapintható csomó, a részleges vagy a teljes mellet érintő duzzanat, a mell vagy a mellbimbó bőrének megváltozása: kivörösödés, irritáció, pikkelyesedés, megvastagodás vagy gödrösödés, a mellbimbó váladékozása, illetve az is, ha a mellbimbó érzékennyé válik, befordul vagy kisebesedik. A rendszeresen elvégzett havi önvizsgálat minden nőnek javasolt, de különösen figyelniük kell magukra azoknak, akiknek tudomásuk van hajlamosító genetikai tényezők jelenlétéről, illetve ha a családjukban már előfordult emlődaganat.