A tejcukor (laktóz) eredeti formájában az ember számára nem hasznosítható tápanyag. A vékonybélben található laktázenzim azonban a kettős cukormolekula lebontása által teszi felszívódásra alkalmassá, hasznos energiaforrássá. A kettős cukorból egyszerű cukrokká alakulva, a szőlőcukor a véráramba kerülve azonnal hasznosítható, míg a galaktóz a májban alakul át használható szőlőcukorrá.
A tejcukrot bontani nem tudó (tejcukorérzékeny) emberek két csoportba sorolhatók. A szerencsésebb csoportba tartozóknál a tejcukor lebontása nem tökéletes, de ez erőteljes panaszokkal nem jár. Ezt az állapotot laktóz-malabszorpciónak nevezzük. A másik csoport tagjai számára a laktóztartalmú étel elfogyasztása klinikai tüneteket okoz, amelyek pl. hasfájás, haspuffadás, hasmenés, erős bélkorgások, hányinger, émelygés lehetnek.
A tejcukor felszívódási zavara a tápanyag-felszívódási zavarok leggyakoribb formája. Átmenetileg csaknem minden embernél előfordul élete folyamán például bélfertőzés, hasmenés hosszan tartó antibiotikus kúra után. A háttérben ilyenkor a laktázenzimet termelő bélhámsejtek sérülése áll. A kiváltó ok megszűnésével rendszerint gyorsan rendeződik, ritka, amikor ehhez néhány hétnél több idő szükséges. A hámsejtek regenerálódását természetesen elősegíti, ha a terhelés csak fokozatosan következik be, vagyis a laktázenzim mennyiségét egyre csökkenő adagban pótoljuk.
Az élőlények között az ember az egyetlen, aki a tejcukorbontó készségét megőrzi a csecsemőkoron túl is. Ennek jelentősége a szoptatás időszakában a legnagyobb, ugyanis az újszülöttek és a csecsemők csak a tejcukrot képesek megemészteni. Ez a tejcukorbontó képesség az életkor előrehaladtával csökken, és a különböző népcsoportoknál - más és más időben - szűnik meg. Az enzimműködés leállásának gyakoriságában a világ népei között nagy különbségek mutatkoznak. Míg a skandináv népeknél a tejcukorérzékenyek aránya 5-15, addig Japánban 58-90 százalék.
A magyar felnőttek jelentős része küzd tartósan haspuffadásos panaszokkal. A mai gyakorlat ilyen esetekben azonnal valamilyen hasnyálmirigy-enzimet tartalmazó készítmény adása, holott a háttérben az esetek nagy részében a tejcukor felszívódási, illetve lebontási zavara áll. A klinikai tünetek igen változóak: az enyhe émelygéstől a súlyos hasfájásig, hasmenésig terjedhetnek. Néhány esetben csak a tejjel szembeni averzió az egyetlen tünet. A tejcukor-érzékenység oka lehet visszatérő, ismétlődő hasi fájdalmaknak is.
A tejcukor lebontásának zavarát a tej táplálékból történő megvonására megszűnő, majd visszaadására ismét jelentkező tünetek észlelésével lehet elsődlegesen megállapítani (terheléses próba). A legegyszerűbb és legbiztosabb műszeres diagnosztikus próba a lehelet hidrogéntartalmának meghatározása, ami egyszeri, fájdalmat nem okozó, könnyen kivitelezhető vizsgálat, amelyet reggel, éhgyomorra kezdenek. A testsúllyal arányos mennyiségű laktóz elfogyasztása után bizonyos időközökben mérik a kilélegzett levegő hidrogéntartalmát. A diagnózis felállítása fontos, hiszen ismert enzimhiány esetében a pótlás ma már egyszerűen megoldható.
Az alábbi kérdésekre adott válaszokból ön is - hozzávetőlegesen - megállapíthatja, hogy felmerülő panaszainak oka lehet-e a tejcukor-érzékenység. A legkisebb gyanú esetén forduljon orvoshoz a pontos diagnózis felállítása érdekében! A hiányzó enzim biztonsággal és egyszerűen pótolható! XI.évf./6.sz.
