Szívroham után a kezelőorvos rutinszerűen ír elő kardiológiai rehabilitációt , amelynek részeként testedzési tanácsokat, egészségnevelési és gyógyszerszedési ajánlásokat, valamint az életmódváltásra vonatkozó javaslatokat is ad a betegnek. Utóbbival kapcsolatban különösen a dohányzás elhagyását, az egészséges ételek fogyasztását és a stressz-szint csökkentését ajánlják. Most elkészült az első olyan tanulmány, amely az ajánlások betartásának együttes hatásait vizsgálta, és a kutatók azt állapították meg, hogy minden egyes rehabilitációs cél elérésével jelentősen nő a rehabilitációs program haszna!
A tanulmányban kimutatták, hogy az összes rehabilitációs ajánlást betartók halálozási aránya 43 százalékkal alacsonyabb, mint azoké, akik a legkevésbé tartották be a javaslatokat. Ez ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a rehabilitációs előírásokat elég csak egy bizonyos szintig betartani, mert a nagyobb terápiahűség már nem jár a túlélési esély jelentős növekedésével. A tanulmány a Journal of the American Heart Association című folyóiratban jelent meg .
Az orvosi javallatok
Kaliforniai kutató-orvosok 25 778 szívrohamon átesett személy ambuláns lapját vizsgálták át, amelyet a kórházi elbocsájtásuk után 30 nappal végzett kontrollvizsgálaton készítettek. A részt vevők közül megismételték az orvosi feljegyzések átvizsgálását 24 200 olyan személynél, aki még életben volt a kórházi elbocsájtás után 90 nappal. Minden egyes alkalommal vizsgálták a kutatók, hogy a betegek szedik-e az alábbi gyógyszereket:
- ACE-gátló vagy angiotenzinreceptor-blokkoló,
- bétablokkoló,
- vérhígító (a trombocitaellenes szerek az aszpirin kivételével),
- lipidcsökkentő szerek, például a koleszterincsökkentő sztatinok.
Azt is vizsgálták, hogy az alábbi jellemzők érvényesek-e rájuk:
- a vérnyomásuk a 140/90 Hgmm szint alatt van,
- nem dohányoznak,
- az LDL koleszterin szintje 1,4 mmol/liter alatt van (az Európai Kardiológiai Társaság legfrissebb, 2019. évi ajánlásai szerint a nagyon magas kockázatú betegek célértéke).
A kutatók ezek után összevetették az adatokat a betegek későbbi túlélésével: a kutatásban részt vevőket átlagosan 2,8 évig követték, de legfeljebb 7 évig tartott a nyomon követés. Arra az eredményre jutottak, hogy a rehabilitációs program minden egyes elemének a betartása 8-11 százalékkal csökkentette a halálozás kockázatát. Az összes ajánlást betartó pácienseknél 39-43 százalékkal volt alacsonyabb a halálozási kockázat azokhoz képest, akik a legkevésbé követték a rehabilitációs program előírásait.
Komoly elkötelezettség
A kutatási eredmények kiemelik a kardiológiai rehabilitációs programok jelentőségét, és azt, hogy mennyire fontos a betegek terápiahűsége és az egészséges életmód követése.
"Az emberek gyakran gondolják, hogy újra rendben vannak, miután túljutottak a szívroham utáni kezeléseken. Ezzel szemben a kutatási eredményeink azt mutatják, hogy a szívroham után előírt terápia összes elemének a betartása kritikus jelentőségű a hosszú távú egészség és jóllét érdekében. Az orvosoknak azért kell küzdeniük, hogy tudományosan is alátámasztott ajánlásokat tegyenek, és biztosítsák, hogy a betegek minden egyes ajánlást be is tartsanak. Az nem elég, ha az ajánlásoknak csak a nagyobb részét tartják be" - jelentette ki Dr. Matthew D. Solomon.
