Mióta az emberi emlékezet létezik, tudott, hogy a gyász komoly testi tüneteket okozhat. Ritkán ugyan, de akár halálos következményei is lehetnek annak, ha meghal valakinek a szerette: ilyenkor általában a már egyébként is kardiovaszkuláris betegségekben szenvedő egyénnél erősödik fel annyira a betegség, hogy az végül szívinfarktushoz vagy stroke -hoz vezet. Ez a kritikus periódus - a tapasztalatok szerint - a gyász első hónapjában a legmagasabb.
Mi állhat a háttérben?
Először is a stressz, ami az itt maradt, esetleg teljesen magára maradt túlélőt éri. A stressz hatására az agyunkban lévő amigdala azt az üzenetet küldi a csontvelőnek, hogy több fehérvérsejtet kell termelnie - ez viszont hatással van az artériákra, mert ekkora mennyiségben már gyulladást okoz bennük. Az így kialakult gyulladás pedig növeli a szívinfarktus és stroke esélyét, és gyakrabban jelentkezik a szívbetegnél angina pectoris (mellkasi fájdalom).
A depresszió, ami ilyenkor teljesen természetes, szintén növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, és ez nemcsak a klinikai küszöböt elért depresszióra vonatkozik, hanem már enyhébb esetekre is. A depressziósok között 65 százalékkal gyakrabban fejlődött ki iszkémiás szívbetegség (ISZB - a szívizom elégtelen vérellátásából fakadó probléma), ezzel együtt nőhet a cukorbetegség, a magas vérnyomás kialakulásának esélye is. Mindez ráadásul még azokra is érvényes, akik addig jól kezelt kardiológiai betegek voltak, nem estek még át súlyosabb szív- és érrendszeri eseményen.
Az is ront a helyzeten, hogy ilyenkor az emberek elhanyagolnak minden más tevékenységet, amely az egészségük megőrzését szolgálná: elfelejthetik bevenni a gyógyszereiket (szívritmus-szabályozót, koleszterinszint-csökkentőt , véralvadásgátlót, vérnyomáscsökkentőt, aszpirint), nem táplálkoznak és pihennek megfelelően, sok esetben lelkileg és fizikailag is bezárkóznak, emiatt a fizikai aktivitásuk is a nullára csökken.
Mit tehetünk?
Nyújtsunk érzelmi támaszt a gyászolónak, figyeljünk arra, hogy rendszeresen szedje a gyógyszereit, és aktív maradjon (séta, otthoni tevékenységek elvégzése). Mindemellett biztassuk őt, szükség esetén pedig kérjünk számára orvosi segítséget, nehogy a gyász végzetessé váljon.
