A tudósok akkor figyeltek fel a sztatinok és a rák kapcsolatára, amikor ennek a gyógyszernek a hosszú távú, potenciális mellékhatásait vizsgálták. Érdekes, hogy a korai állatkísérletek kezdetben még azt az aggályt vetették fel, hogy a sztatinok a rágcsálókban elősegíthetik a rák növekedését. Ám az embereken végzett megfigyeléses vizsgálatok és a véletlenszerű, ellenőrzött klinikai kísérletek eloszlatták ezeket a félelmeket, sőt! Nemhogy nem mutattak ki magasabb rákkockázatot, éppen ellenkezőleg: bebizonyosodott, hogy a sztatint szedő embereknél kisebb valószínűséggel diagnosztizálnak prosztatarákot, és tovább élnek mell -, végbél-, vese- és tüdőrák diagnosztizálása után is, mint azok, akik nem szednek ilyen készítményeket.
Több kutató vizsgálja a sztatinok és a rák közötti kapcsolatot. Közülük az egyik Dr. Chiara Melloni, az észak-karolinai Durhamban lévő Duke Egyetem Orvosi Karának docense. Dr. Melloni és kollégái azt vizsgálták, hogy hat-e a sztatinhasználat a végbélrákos személyek életkilátásaira. Hazánkban mintegy félmillió embernek írnak fel sztatinokat, az Egyesült Államokban pedig körülbelül 40 millió ember szed sztatint a koleszterinszint és a szívbetegség kockázatának csökkentésére.
A kutatócsoport 29 498 nyugállományú, 2001 és 2011 között végbélrákkal diagnosztizált személy orvosi leleteit vizsgálta. Ötéves nyomon követési időszak után megállapították, hogy akik már a rák diagnózisának felállításakor sztatint szedtek, 31 százalékkal kisebb valószínűséggel haltak meg bármilyen ok miatt, és 38 százalékkal kisebb valószínűséggel végbélrák miatt azokhoz képest, akik nem szedtek sztatint. Ez az összefüggés akkor is megfigyelhető, ha az adatokat összevetették a tumor elhelyezkedésével és stádiumával. "Az előzetes eredmények igazolják, hogy a sztatinok jó hatással vannak a végbálrákos betegek túlélésére" - mondta Dr. Melloni, aki az eredményeit az Amerikai Szív Társaság novemberi konferenciáján mutatta be.
Dr. Ronac Mamtani, a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetem Perelman Orvosi Intézetének onkológusa (aki nem volt tagja a kutatócsoportnak) kijelentette, hogy ezek a friss adatok megegyeznek azokkal a korábbi kutatási eredményekkel, amelyek kimutatták, hogy a sztatinszedő mell-, prosztata- és végbélrákos személyeknek jobbak az életkilátásaik. "Szembeötlőnek" minősítette Dr. Mamtani a mostani kutatásnak azt az eredményét, hogy a sztatin jobban véd a végbélrák miatti halálozástól, mint a szívrohamtól és a stroke-tól. A sztatinszedés a szívroham kockázatát "csak" 9 százalékkel, a stroke kockázatát 23 százalékkal csökkentette, ám ehhez képest közel 40 százalékkal csökkentette a végbélrák miatti halálozás kockázatát.
A sztatinok rákellenes hatása azonban további vizsgálatokat igényel. Ahogy Dr. Mamtani magyarázta - a jobb túlélési arány a sztatinok biológiai hatásmechanizmusának köszönhető. Ezek a gyógyszerek blokkolják a HMG-CoA nevű enzimet, amelyre azért van szüksége a szervezetnek, hogy koleszterint termeljen. Ez az enzim szerepet játszik a sejtek normális növekedési ciklusában is. Amikor a sztatin blokkolja ezt a folyamatot, az úgy hat a sejtek növekedési ciklusára, hogy gátolhatja a rák növekedését is.
A sztatin-rák kapcsolat feltárását egy olyan klinikai kísérlet is segíthetné, amely véletlenszerűen választ ki sztatint és placebót szedő embereket, és a daganatok kialakulását, illetve kimenetelét követné nyomon mindkét csoportban.
