„Ez a felvetés nem több egy nagyon népszerű mítosznál” – hangsúlyozza a PsychologyToday oldalán megjelent cikkében Karen Stoliznow, az ausztrál Griffith Társadalmi és Kulturális Kutatóközpont (GCSCR) kutatója. Mint írja, legtöbbször igen torzított az elképzelésünk arról, hogy másoknak milyen lehet a szexuális élete. Pletykáktól kezdve akaratlanul is elcsípett öltözői beszélgetéseken át a pornófilmekig és a médiáig számos tényező hozzájárulhat, hogy úgy higgyük, a legtöbb ember rendszeresen, hetente többször vagy akár még gyakrabban összebújik valakivel. Egy közelmúltbeli brit-amerikai kísérlet eredményei például igen érzékletesen tükrözik, hogy mennyire hajlamosak vagyunk túlbecsülni mások hálószobai aktivitását.
Arra kérték a kísérlet résztvevőit, hogy tippeljék meg, szerintük saját országukban átlagosan hányszor szexeltek a fiatalabb korosztály tagjai az elmúlt négy hétben. A válaszadók átlagosan tizenhárom alkalomra tippeltek, miközben a valós szám az Egyesült Királyságban öt, az Egyesült Államokban csupán négy alkalom volt a párhuzamosan lefolytatott felmérések alapján. Egy másik kutatás pedig azt mutatta ki, hogy az amerikai felnőttek évente átlagosan 53 alkalommal gyűrik össze társaságban a lepedőt, ami tehát alig-alig haladja meg a heti egy alkalmat.
Mi több, Stoliznow olyan kutatásokat is idéz cikkében, amelyek azt mutatják, hogy az emberek kortól függetlenül egyre ritkábban bújnak ágyba másokkal. Részletes felmérések árulkodnak arról, hogy az elmúlt évek során számottevően csökkent az aktusok gyakorisága szerte a világban. Bár a különös trend hátterében megbúvó tényezők egyelőre nem teljesen tisztázottak, egyes feltételezések szerint szerepet játszhat benne a maszturbálás előtérbe kerülése, összhangban a pornó és a szextingelés terjedésével.
Nyilván hosszú távú párkapcsolatokban gyakran előfordul, hogy idővel alábbhagy a természetes libidó, így ritkábbá válnak a szexuális együttlétek. De ettől függetlenül is teljesen normális, ha valaki hetekig, hónapokig, akár évekig elvan szex nélkül. Joggal merül tehát a kérdés, hogy vajon miért hisznek olyan sokon a felfokozott szexualitás mítoszában. Nos, Stoliznow szerint a szex továbbra is viszonylag tabunak számít kultúránkban, ezért aztán nem is beszélünk róla eleget. Így viszont nem marad más, mint a feltételezések és önmagunk óhatatlan összehasonlítgatása másokkal.
Nem, nem mindenki szexel többet
Stoliznow felhívja a figyelmet, hogy felesleges azon aggódni, hogy mindenki másnak szaftosabb lenne a szexuális élet a sajátunknál. Annál is inkább, mert ez a feltételezés érzelmi életünkre és viselkedésünkre is rányomhatja bélyegét. Ha folyton lemaradásban érezzük magunkat e téren, abból könnyen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy valami baj van önmagunkkal. Tinik esetében mindez akár kockázatos lépésekhez vezethet, például fejest ugorhatnak a szexbe annak ellenére, hogy nem állnak még rá készen. Ebből pedig a rosszabb forgatókönyvek szerint szexuális úton terjedő fertőzések és nemkívánatos terhességek is kerekedhetnek.
Ami pedig a felnőtteket illeti, legyen szó akár egyedülállókról, akár párkapcsolatban élőkről, a gondolat, hogy mások többet – és valószínűleg jobban is – szexelnek, könnyen alááshatja az önbecsülést, azt éreztetve, hogy nem vagyunk elég vonzóak. Ha ennyire kedvezőtlenül és fals módon hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, abból frusztráció, elégedetlenség, de akár depresszió is fakadhat. „Normális, hogy vannak időszakok, amikor alig vagy egyáltalán nem fekszünk le mással. Mindent egybevetve nincs is olyan a szexben, hogy normális mennyiség. A szexuális együttlétek rendszeressége – vagy ritkasága – egyéni igényeinktől függ. Mindaddig, amíg az ember boldog azzal a szexmennyiséggel, amennyit megél, egyszerűen nincs miért aggódni” – szögezi le Stoliznow.
