Az embereknek egyéni joga, hogy milyen mértékben osztják meg magánéletüket másokkal. Ennek ellenére van egy kivételes személy, akinél félre kell tennünk gátlásainkat, mivel az ilyen panaszoknak egészségügyi eredete is lehet. Ez a személy az orvos.
Milyen esetekben beszéljünk a szexről?
Természetesen az elvárás nem az, hogy minden orvosi vizsgálat alkalmával kitérjünk az aktuális szexuális életünkre. Azonban az sem igaz, hogy csak betegség esetén, a legvégsőkig halogatva kell szóbahoznunk orvosunknál a szexuális vonatkozású témákat.
Egészséges embereknek is szükségük lehet orvosi tanácsra, különböző élethelyzetekben. Ilyenek a fogamzásgátlás, fogamzás, mesterséges megtermékenyítés, várandósság, vetélés és egyéb természetes, az élettel együtt járó, orvosi segítséget igénylő folyamatok. Előfordulhatnak olyan esetek is, mikor egy orvosi kezelés vagy betegség szexuális zavart idéz elő. A kezelés során használt gyógyszerek, például a vérnyomáscsökkentők, antidepresszánsok és az esetleges műtétek (mellműtétek, méheltávolítás, amputációk...) is okozói lehetnek ilyen jellegű problémáknak. Betegségek terén a cukorbetegség, magas vérnyomás, neurológiai betegségek (pl. sclerosis multiplex) és pszichiátriai zavarok járhatnak hasonló következményekkel. Végül ne feledkezzünk meg a szexuális úton terjedő betegségekről és az ezek következtében kialakuló szexuális zavarokról, ami talán a legkellemetlenebb téma az átlagember számára.
Láthatjuk, hogy rengeteg területen merülhetnek fel kérdések és problémák a szexualitás kapcsán és ezek különböző természetűek. Egy azonban közös bennük: orvosi segítséget és tanácsadást igényelnek.
A páciensek általában nem beszélnek maguktól a szexuális problémákról
Nagy általánosságban kimondhatjuk a tényt, hogy az emberek nem szívesen beszélnek szexuális életükről, főként, ha azzal valami probléma van. Ezt alátámasztja egy adat, miszerint a merevedési zavarral küzdő férfiak 73%-a még sohasem beszélt problémáiról . Ennek több oka is van. Egy közülük a szégyenlősség, mely egy teljesen normális emberi tulajdonság. A helyzet kezelésében az orvos és beteg egyaránt tehet valamit. A betegnek meg kell tanulnia bízni orvosában, az orvosnak viszont meg kell nyernie ezt a bizalmat. Ennek alapja a megfelelő kommunikáció a két fél között. Másodsorban közrejátszik az a téves hit, miszerint ezen zavarok csak kevés embert érintenek. Meglepő, de az elmúlt 1 évben a (18-59 éves korosztályban) a férfiak 31%, a nők 41% küzdött ilyen problémával . Harmadrészt az orvosok saját bevallásuk szerint és a visszajelzések alapján is ritkán kérdeznek rá konkrétan a témára, ami szintén nehezíti a kérdés felmerülését egy orvos látogatás során.
Hogyan beszéljünk a szexről?
Szexuális témában az emberek szókincse általában véve igen bőnek mondható. De vajon ebből a széles repertoárból használhatjuk-e mindet egy orvosi rendelőben? Az udvariasság, formalitás és érthetőség megtartása érdekében érdemes odafigyelni szóhasználatunkra. Kerülendőek a vulgáris szavak, gyermeknyelvi kifejezések (felnőttek esetén), valamint az orvos oldaláról a szakkifejezések túlzott használata. Használjunk közérthető magyar kifejezéseket! A hüvely, közösülés, merevedés mindenki számára érthető, de az adott helyzethez elég formális kifejezések. Ha tartjuk magunkat ehhez az egyszerű szóhasználati szabályhoz, a beszélgetés sokkal könnyedebb és érthetőbb lesz orvosnak és betegnek egyaránt.
Összefoglalva
Egy adott betegség kezelése nem a gyógyszereknél és beavatkozásoknál kezdődik, hanem az orvoshoz fordulás pillanatától, az orvos-beteg kapcsolat kialakításától és a probléma együttes erővel való feltárásától. Ezek a kezdőlépések a legnehezebbek és fontos, hogy mindenki megfelelően és helyén kezelje a szexualitás kérdését. Célunk az legyen, hogy az emberek gátlásai oldódjanak a rendelőben, valamint képesek legyünk a témában megfelelően kommunikálni.
A szerző a Semmelweis Egyetemen orvostanhallgatója.
