A várandósság kialakulásának biológiai alapfeltétele, hogy egy petesejtet megtermékenyítsen egy hímivarsejt. Erre a női ciklus egy meghatározott szakaszában, egy szűk időablakban van csupán lehetőség – írja Adam Taylor, a Lancasteri Egyetem anatómus professzora a The Conversation oldalán. Hozzáteszi, noha a fogamzáshoz egyértelműen a hüvelyi együttlét kínálja a legoptimálisabb körülményeket, valójában nem csak így jöhet létre természetes úton terhesség. Az orvosi szakirodalomban előfordulnak olyan beszámolók is, amelyek egészen különös fogantatásokról szólnak – akár lehetetlennek hitt körülmények közepette.
Anális szextől is teherbe lehet esni
Noha rendkívül ritkán, de megeshet, hogy anális szex nyomán jön létre terhesség. Mindennek hátterében egy súlyos születési rendellenesség, az úgynevezett cloaca exstrophia áll, amely átlagosan 50 ezerből egy nőt érint. Kezelése műtéti beavatkozást igényel, és még sikeres operáció esetén is fennáll olyan szövődmények kockázata, mint a veseelégtelenség, inkontinencia, termékenységi zavar és várandósság esetén a koraszülés megnövekedett veszélye.
Kloákának nevezzük a bélcsatorna, a húgyutak és az ivarszervek közös kivezető nyílását. Számos hüllő- és madárfajnak van kloákája, sőt, még a kacsacsőrű emlősnek is. Emberek esetében viszont az embrionális fejlődés során a szövetek úgy nőnek össze, hogy a kloákát nemtől függően két vagy három nyílásra osztják. Az említett rendellenesség lényege, hogy a végbélnyílás nem különül el teljesen a hüvely üregétől. Így aztán előfordulhat, hogy anális szex esetén a spermiumok átjuthatnak az elválasztó szövet bármely nyílásán, majd végül képesek elérni és megtermékenyíteni a petesejtet. A megtermékenyített petesejt méhfalba történő beágyazódásával aztán kezdetét veszi a várandósság.
Joggal merülhet fel persze a kérdés, hogy vajon a hímivarsejtek ilyen esetben miért nem a végbélen próbálnak felúszni. E ponton jön képbe a kemotaxis fogalma: a spermiumok képesek ugyanis felismerni a petesejt által termelt, nyomokban jelen lévő vegyületeket. Ahogy közelítenek a cél felé, a kémiai jel egyre intenzívebb, így tudják a jó irányt követni.
A lány, aki orális szex után esett teherbe
A hímivarsejtek makacs kitartását alighanem a fenti jelenség is jól szemlélteti. Akad azonban egy még szélsőségesebb példa az orvosi szakirodalomban. 1988-ban jelent meg egy híres esettanulmány, amelyet Douwe Verkuyl leideni szülész-nőgyógyász írt. Egyik páciense egy 15 éves lány, akinek egy veleszületett rendellenesség következtében nem fejlődött ki megfelelően a hüvelye, egészen pontosan annak alsó szakasza. Emiatt nem is eshetett volna teherbe a hagyományos úton. Amikor azonban szakaszosan jelentkező alhasi fájdalommal orvoshoz fordult, kiderült, hogy várandós. Végül császármetszéssel adott életet gyermekének.
A rejtély megoldását egy korábbi erőszakos incidens jelenthette. A fiatal lányt 278 nappal a szülést megelőzően szúrt sebbel szállították kórházba. A sérülést egy késes összetűzés során szerezte, amely közvetlenül azután tört ki, hogy korábbi partnere rajtakapta őt és új szeretőjét orális szex közben. A verekedésben mindhárom érintett megsérült, a lánynak pedig a has felső részén egy szúrt sebe, valamint a bal kezén több kisebb vágása keletkezett. Az orvosok hipotézise szerint a lány által lenyelt ondó hímivarsejtjei a gyomrot átfúró szúrt sérülésen keresztül kerülhettek a hashártyaüregbe, ahonnan eljuthattak a petevezetékhez és megtermékenyíthették a petesejtet.
A hashártyaüreg (cavum peritonei) a hasi szerveket és a hasfalat választja el egymástól. Itt egy speciális folyadék található, amelynek funkciója, hogy segítse a szervek helyváltoztatását, amikor az emésztés során a táplálék áthalad a bélrendszeren. Kutatások igazolják ugyanakkor, hogy ez a folyadék segítheti a hímivarsejtek túlélését is, lehetővé téve, hogy azok eljussanak a petesejtig. Így történhetett, hogy az említett lány váratlanul teherbe esett annak ellenére, hogy születésétől nem volt hüvelynyílása.
A bőrre fröccsent ondó is kockázatos
A bőrre kerülő sperma egyébként is fogantatáshoz vezethet: a külső nemi szervek területére jutó hímivarsejtek utat találhatnak a hüvelybe, majd onnan a petesejthez. Mindazonáltal ez a forgatókönyv meglehetősen valószínűtlen, főként azért, mert a spermiumok a testen kívül nagyjából fél óra alatt elpusztulnak. De még a női szervezetbe jutva is legfeljebb öt napig életképesek, miközben nagyjából 5 millimétert haladnak előre percenként. Nem véletlen, hogy bár egy-egy szexuális aktus során hímivarsejtek ezermilliói kerülnek az ejakuláció során a hüvelybe, a petesejtet alig pár száz éri el végül közülük.
Ezzel együtt nagyon ritkán előfordulhat, hogy egy hímivarsejt a hüvelynyílás környékéről indulva is meg tudja tenni ezt az utat. Taylor rámutat azonban, hogy vízben, például fürdőkádban vagy jacuzziban létesített együttlétek során nem áll fenn ez a kockázat. Ennek oka, hogy a víz egyrészt szétszórja a spermiumokat, másrészt felhígítja az azokat védő ondófolyadékot. Nem mellesleg a víztisztításhoz használt klór gyorsan el is pusztítja a hímivarsejteket.
Kapcsolódó cikk
Egy várandós nő is teherbe eshet
A női szervezetben működik egy mechanizmus, amely meggátolja, hogy egy várandós kismamánál a terhesség ideje alatt újabb fogantatás történjen. A hormonális folyamatok miatt eleve nem történik ilyenkor ovuláció, továbbá a méhnyakon vastag nyákdugó képződik, amely áthatolhatatlan akadályt képez a hímivarsejtek előtt. Ritkán mégis megesik, hogy az említett mechanizmus nem tudja betölteni szerepét, és egy várandós nőnél egy második terhesség is létrejön. Ezt nevezzük szuperfetációnak: a jelenséget pontosan a tudósok sem tárták még fel, ugyanakkor ismert, hogy a legtöbbet esetet lombikprogramban részt vevő nőknél írták le.
Szuperfetáció esetén a két terhesség általában nagyon közel alakul ki egymáshoz időben, jellemzően csupán néhány hét eltéréssel. Ez praktikusan azt is jelenti, hogy a két gyermek egy időben világra tud jönni, mintha csak ikrek lennének. A párhuzamos terhességek a legtöbbször komplikációmentesen zajlanak le.
