E zavart a társadalmi kötelezettségek figyelmen kívül hagyása jellemzi, a hűvös közömbösség mások érzéseivel szemben. Az érintettek gyengén tolerálják a frusztrációt , agressziójuk, így erőszakosságuk nagyon könnyen megnyilvánul. Másokat hibáztatnak azért a viselkedésért, illetve hihető módon racionalizálják azt, amely miatt konfliktusba kerültek a közösséggel, illetve a társadalommal. A többi embert tárgynak tekintik, akiket manipulálnak és kihasználnak. Ugyan megjátszhatja, de a szociopata nem érez empátiát, szégyent vagy megbánást visszaélései miatt. Nem tudja magát különféle érzelmi helyzetekbe beleélni, mások helyébe képzelni.
Ennek következtében általában sikeres, hiszen céljait keményen, sőt kíméletlenül megvalósítja. Általában sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiségről van szó, akinek meggyőző a beszélőkészsége. Rosszul viseli a monotóniát, hamar elunja magát, állandó szüksége van különböző impulzusokra, ami felelőtlenséggel párosul. Hazudozó, manipulálja a többieket, nincs lelkiismeret-furdalása, gyenge az emocionális élete, érzéketlen, impulzív, azaz csekély mértékben képes kontrollálni viselkedését. Azt a tényt, hogy csak saját céljaikat követi, a legtöbb érintett jól tudja titkolni, illetve el tudja altatni a gyanakvást. Gyakran csak a közvetlen környezete van tisztában vele, hogy "valami nincs rendben.
A probléma gyakrabban fordul elő szegény városi közegben, kábítószer-használók, illetve a középiskolát félbehagyók körében. Ismert az, is, hogy 4-7-szer gyakrabban fordul elő férfiaknál, bár lehet, hogy emögött csak a félrediagnosztizálás áll, ugyanis a nőket hajlamosabbak hisztériásnak vagy borderline személyiségzavarosnak címkézni.
Az antiszociális személy életében egy lefelé húzó örvény figyelhető meg: ciklikusan váltakozva hol gyarapszik, hol tönkremegy, majd az élet közepén a beteg kiég , amit gyakran kísér alkoholizmus és szellemi leépülés.
Kialakulásában a biológiai faktorok egyértelműen szerepet játszanak, a genetikai meghatározottságot ikervizsgálatok bizonyítják. Tudjuk azt is, hogy ha a genetikus érzékenység mellett negatív környezeti tényezők hatnak, akkor azok együttesen vesznek részt az antiszociális vagy kriminális magatartás kialakulásában.
A gyermekkori fizikai bántalmazás és a szexuális abúzus előre jelezheti a felnőttkori antiszociális viselkedést, de nem szűkíthető le arra, hogy az áldozatból bűnelkövető lesz. Az szintén kiváltó ok lehet, ha a gyermeket a szülők nem tudják megnyugtatni, vagy nem kapnak tőlük olyan jellegű, érzelmileg színezett választ, amilyet szerettek volna. Az ilyen személyiségű emberek legtöbbször az átlagosnál jóval nagyobb mértékben voltak kitéve gyermekkorukban családi agressziónak, stressznek, konfliktusnak: gyakran szüleik ugyanolyan pszichopata karriert futottak be, mint később gyermekeik. Ezt azonban nem minden elmélet támasztja alá.
A szociopátia egyike azon személyiségzavaroknak, amelyek a legnagyobb veszélyt jelenthetik a társadalomra és a beteg környezetére nézve. Ennek ellenére a szakembereket e kórkép gyógyítása kecsegteti a legkisebb reménnyel.
Ha több információra volna szükséges, kattintson a Betegségek A-Z Pszichopátia szócikkére.
