Kutatások kimutatták, hogy a házastársától a legtöbb ember egyre inkább azt kívánja , hogy egyben a legjobb barátja, a tanácsadója, sőt lelki gondozója is legyen, ám eközben egyre kevesebb időt töltenek egymással, aminek következtében a mai házasságok többsége rosszabb, mint valaha.
Amint azt Eli Finkel, a Northwestern Egyetem pszichológus professzora kifejtette, bizonyos esetekben a közös megegyezéssel bevezetett
nyitott kapcsolat lehet a legjobb megoldás a házassági problémákra , hiszen be kell látni, hogy nem mindenki képes arra, hogy házastársa összes igényét egyszerre kielégítse.
A szakember szerint előfordul, hogy valakinek a párja a legnagyobb lelki támasza, és emellett kiváló intellektuális partner is a számára, ugyanakkor évente csupán kétszer élnek szexuális életet.
Ilyenkor érdemes lenne megbeszélni, hogy ezt a fajta igényüket, próbálják meg mással kielégíteni, de ne úgy, hogy megcsalják egymást, hanem úgy, hogy mindezt közösen megbeszélik és megállapodnak a szabályokban. A kutatás arról is beszámolt, hogy míg az 1700-as évek végén a házasság egy olyan intézmény volt, melynek elsődleges célja az emberek alapvető igényeinek - étkezés, biztonság, melegség - a kielégítése volt, addig az 1850-es évek körül már elkezdtek az emberek szerelemből házasodni, az 1960-as években meg már egyre inkább arra kezdtünk el vágyni, hogy megtaláljuk másik felünket, aki minden tekintetben kiegészít minket.
Finkel professzor szerint a mai embert a társkeresés során egyre inkább az a cél vezérli, hogy megtalálja azt a személyt, aki segít neki saját maga felfedezésében és abban, hogy a lehető legjobb énje kerekedjen felül. Ezzel önmagában még nem is lenne probléma, a gondot az okozza, hogy a mai felgyorsult világban, amikor jóval több időt töltünk munkával és a gyerekek körüli teendőkkel, mint 20-30 éve, a pároknál már nincs annyi idejük egymásra és egymás igényeinek a kielégítésére, mint régen. Ennek következtében aztán egyre többen érzik magukat boldogtalannak a házasságukban.
