A Missouri Egyetem kutatói megállapították, hogy amennyiben a házastársak egyike a fenti problémával küzd, párja magányossá válik, a házasság maga pedig kiürül.
Amint arról Nick Frye-Cox, az Emberi Fejlődés és Családi Tanulmányok Tanszékének doktorandusza beszámolt, az alexitímiában szenvedő emberek képesek leírni saját fiziológiai tüneteiket, például azt, hogy izzad a tenyerük, vagy felgyorsul a szívverésük, ám azt már nem képesek megfogalmazni, hogy éppen szomorúak, boldogok vagy dühösek. Emellett nehézséget okoz számukra az is, hogy meghatározzák, milyen okok állnak az aktuális érzelmeik hátterében.
Ezek az emberek kényelmetlenül érzik magukat, ha másokkal kell beszélgetniük, érzelmek helyett szívesebben társalognak hétköznapi témákról. Nem jellemző rájuk, hogy barátaik lennének, mégis sokan közülük megházasodnak, mivel úgy érzik, ez ugyanúgy hozzátartozik az emberek alapszükségleteihez, mint az evés vagy az alvás. Ugyanakkor hiába házasodnak meg, továbbra is magányosnak érzik magukat, hiszen képtelenek párjukkal az érzelmeikről beszélgetni, úgy vélik, mások nem tudják kielégíteni az igényeiket, és ők sem tudják kielégíteni másét.
Colin Hesse, Frye-Cox korábbi szerzőtársa úgy véli, azok számára, akik képtelenek szavakba önteni érzelmeiket, nagy segítség lehet a testi kapcsolat - egy-egy ölelés, érintés - abban, hogy teljesebb értékű életet tudjanak élni.
