Ez az Egyesült Államok 12 év feletti lakosságának 16 százaléka. További 80 millióan (a lakosság 32 százaléka) vannak azok, akik nem függők, de időszakos fogyasztóként veszélyeztethetik saját egészségüket és testi épségüket.
A Kolumbia Egyetem Országos Függőségi Központjának felmérései szerint ennek ellenére csak nagyon kevesen jutnak el elvonókúrára. Az adatok szerint csak minden tízedik függő kapja meg a szükséges kezeléseket.
A kezelés hiánya elsősorban annak köszönhető, hogy a függőségi betegségek a közösségi egészségügyi ellátás perifériáján helyezkednek el. A legtöbb háziorvos nem tudja, hogyan diagnosztizálja vagy kezelje a függőségi betegségeket. Ennek köszönhető az is, hogy az elvonókúrára jelentkezők mindössze hat százalékát teszi ki azok, akiket egészségügyi szakember utalt be a kezelésre.
"Bár az orvosok képesek felismerni a legkülönbözőbb egészségügyi problémákat, a magas vérnyomástól kezdve egészen a magas koleszterinszintig, a függőségi betegségek általában kifognak rajtuk - nyilatkozta Drew Altman, az Országos Tanácsadó Bizottság igazgatója - Ezért inkább a függőség következményeit, a különböző sérüléseket, a nem kívánt terhességet, a szívproblémákat és a rákot kezelik."
"A kutatási anyagból egyértelműen kiderül, hogy a függőséggel szemben kialakult előítéletek mennyire megnehezítik a betegség kezelését" - tette hozzá Altman, aki a Henry J. Kaiser Családi Alapítvány elnevezésű nonprofit egészségügyi elemző cég elnöke.
Szintén problémát jelent, hogy sok helyen a függőségi betegségeket kezelők csak tanácsadók, akiknek gyakran semmilyen egészségügyi végzettségük nincs, sőt 14 államban egyáltalán semmilyen végzettség nem szükséges ahhoz, hogy valaki függőségi betegségben szenvedőkkel foglalkozhasson. 2010-ben összesen 28 milliárd dollárt költöttek az Egyesült Államokban a függőségi betegek kezelésére, míg a jóval kevesebb embert érintő diabétesz és szívbetegségek kezelésére 44 és 107 milliárd dollárt.
