A skizofrénia körülbelül minden századik embert érintő mentális betegség, amely jellemzően fiatal korban kezdődik és az érintettet egész életén át elkíséri. Talán nincs még egy olyan betegség, amelyet annyi tévképzet és előítélet övezne, mint a skizofréniát.
Nagyon fontos tudnunk, hogy a népszerű médiában sugallt képpel szemben a skizofréniának semmi köze a hasadt/többszörös személyiséghez; a mentális zavarokkal élők nem hajlamosabbak erőszakos cselekményekre (ám gyakrabban válnak erőszakos cselekmények áldozataivá), mint az átlagos népesség; valamint, hogy a zavar megfelelő terápiával hatékonyan karbantartható.
A tévhitekkel szemben
A skizofrénia olyan rendellenesség, amelyet a gondolatok és érzelmi élet töredezettsége, szétesettsége, a valóságérzékelés zavarai, a gondolkodás és érzelmek sérülése, e tünetek következtében pedig a mindennapi kommunikáció és feladatvégzés nehézségei jellemzők. Mindez ahhoz vezethet, hogy az érintettek folyamatos szorongással élik hétköznapjaikat, és visszahúzódnak a külvilágtól.
A tudomány egyelőre nem ismeri a betegség pontos okait. A szakemberek szerint a genetikának és az öröklött hajlamnak, az agyi biokémiai folyamatok zavarának (például a dopamin-anyagcsere zavarának), a fejlődési rendellenességeknek, a születéskor bekövetkezett oxigénhiányos állapotnak egyaránt szerepe lehet benne. A skizofrénia kialakulását környezeti tényezők is erőteljesen befolyásolják, így a társadalmi-gazdasági státusz, a családi és érzelmi kötelékek, az érintett által elszenvedett traumák. Azonban nem mindenki lesz skizofrén, akinél a kockázati tényezők jelen vannak, és a kapcsolódó idegrendszeri fejlődési zavarok sem vezetnek egyértelműen skizofréniához.
Hosszú távon egyensúlyban tartható
A modern gyógyszeres kezelésnek köszönhetően a betegek állapota jól karbantartható, az akut fázisok előfordulása ritkábbá válik, és a kórházi kezelés is csak tizedannyi esetben válik szükségessé. A gyógyszeres kezelés mellett sokat segíthet a pszichoterápia és a szociális gondozás. A skizofrén betegek kezelésének legnagyobb buktatóját az jelenti, hogy az érintettek betegségbelátása gyakran hiányos, ebből következőleg hajlamosak elhanyagolni a gyógyszerszedést. Márpedig a betegek többsége rendszeres gyógyszeres terápia mellett hosszú távon egyensúlyban maradhatna. Az új hosszú hatású kezelés megoldást jelenthet erre a problémára, hiszen a visszaesések számának csökkenése várható a kezeléstől - ahogyan azt többéves kedvező klinikai tapasztalat is igazolja.
