A nárcizmus nem csupán önimádat, hanem annál jóval több. A felismerése pedig segíthet abban, hogy tudatosabban építsd az emberi kapcsolataidat, akár te vagy az érintett, akár egy ismerősöd.
A nárcizmus elnevezése a görög mitológiához kapcsolódik: Narkisszosz annyira beleszeretett saját tükörképébe, hogy végül eltűnt, és csak nárciszvirágok maradtak a helyén. Ez a történet az önmaga iránti túlzott szeretet és önközpontúság metaforája. A nárcisztikus személyiséget bizonyos jelekből idővel könnyű felismerni. Vegyük ezeket sorra!
A külvilág elismerésére való állandó igény
A nárcisztikus ember hajlamos arra, hogy folyamatosan beszéljen magáról, és elvárja, hogy mások is ragyogóan lássák őt még akkor is, ha tényleges eredményei nem igazolják ezt. Gyakran nem veszi észre, vagy egyszerűen nem érdekli, hogy felfuvalkodottnak tűnik.
Empátiahiány a kapcsolatokban
Kapcsolataik jellemzően felületesek: arra koncentrálnak, hogy mások hogyan szolgálják az ő igényeiket, de kevés valódi érdeklődést mutatnak mások érzései vagy gondjai iránt.
Különleges bánásmódra való jogosultság érzése
Gyakran érzik úgy, hogy mások alacsonyabb rendűek és kevésbé fontosak, mint ők, ezért speciális bánásmód jár nekik. Ez leereszkedő vagy kizsákmányoló viselkedésben is megnyilvánulhat.
Tartós viselkedési mintázat
A nárcisztikus személyiségjegyek nem múló szakasz jelei, mint például a tinédzserkori lázadó korszak. Ezek a minták felnőttkorban is ismétlődnek, és szinte minden helyzetben jelen vannak.