Az öngyilkosságok legalább felét olyan személyek követik el, akik valamilyen mentális betegségben, mindenekelőtt depresszióban szenvednek.
Elakadnak az üzenetek
A depressziót hosszú ideig kizárólag a személyes élettörténet - különösen a gyerekkor - negatív élményei következtében kialakult betegségnek tartották. Később, a genetika tudományának nagykorúsodásával, együtt mind több kutató fedezett fel örökletes meghatározottságot a hangulati élet kóros hullámzásában. Ma már sokkal árnyaltabb ez a kép: a legvalószínűbb, hogy bizonyos biológiai adottságok, esetleg örökletes tényezőkre ráépülve a későbbi életévek tapasztalatai, súlyos stresszhelyzetei, az átélt traumák, illetve ezek sikeretelen feldolgozása vezet depresszióhoz.
Az elmúlt évtizedekben egyre több ismeret gyűlt össze az agy működésével kapcsolatban, mindenekelőtt az idegsejtek közötti információtovábbítást térképezték fel. Az idegsejtek között parányi rések vannak, az ún. szinaptikus rések, melyeken különböző ingerületátvivő molekulák segítségével jut át a jel az egyik sejtről a másikra. Az egyik ilyen ingerületátvivő anyag, azaz neurotranszmitter a szerotonin.
Ma már nem gyógyíthatatlan
A korábban lényegében gyógyíthatatlan depressziót azóta tudják igen jó eredménnyel tudják kezelni, amióta rendelkezésre állnak az agyi neurotranszmitterek - elsősorban a szerotonin - mennyiségét befolyásoló gyógyszerek. Egyelőre a tudósok sincsenek tisztában azzal, egészen pontosan mi zajlik le az agyban, amikor a depressziós beteg szedni kezdi a szerotonin mennyiségét megemelő gyógyszereket. Csak a végeredményt ismerjük, ami szerencsére egy pozitív tény: a depressziós betegek 85%-át meg lehet gyógyítani, vagy legalábbis hosszú időre tünetmentessé lehet tenni az elmúlt évtizedekben kifejlesztett gyógyszerekkel.
Csakhogy a kóros hangulati ingadozást átélő emberek jelentős része - egyes becslések szerint kétharamda - nem kap megfelelő gyógyszeres kezelést. Vagy azért, mert tünetei igazi okát nem sejti, és nem fordul vele orvoshoz, vagy idő előtt megszakítja a kétségkívül hosszadalmas - minimum hat hónapos - gyógyszerszedést. Természetesen gondolni kell a betegeknek arra a legalább 15%-ára, akiknek tünetei ellenállnak mindenféle gyógykezelésnek. Általában ők a leginkább hajlamosak arra, hogy öngyikosságot kövessenek el. Vagyis a tudományos kiváncsiság mellett közvetlen népegészségügyi okok is sürgetik azoknak az embereknek a kiszűrését, akik nagy valószínűséggel öngyilkosságot fognak elkövetni.
Kétszáz agy a fagyasztóban
Két nagy amerikai kutatóközpontban - a new-yorki State Psychiatric Institute-ban és a Columbia-Presbyterian Medical Centerben - foglalkoznak mostanság az öngyilkosság neuropatológiájával, azaz az öngyilkosságot elkövetett személyek agyának összehasonlító vizsgálatával. Kétszáz agyat tárolnak mélyhűtött állapotban, és minden egyes szervhez részletes háttéranyag áll rendelkezésre: egyrészt interjúk az öngyilkosságot elkövető személy családtagjaival, valamint az illető kórtörténete, esetleges orvosi kezelésének, kórházi tartózkodásának adatai.
Minden egyes "öngyilkos" agynak van egy "párja", egy olyan személynek az agya, aki hasonló korú volt, és valamilyen más ok miatt halt meg. A kutatás azoknak az emberi hajszálnál is vékonyabb agyszeleteknek az anatómiai, biokémiai teszteléséből és feltérképezéséből áll, amelyeket minden egyes konzervált agy tíz különböző részéből vágnak ki. Egy-egy agyból összesen 160 metszetet készítenek.
Mindez érzékelteti, hogy óriási adathalmaz várható, amelynek teljes feldolgozása évekbe telik. Előzetes eredmények azonban máris születtek, ezekről a kutatás vezetője, Victoria Arango számolt be nemrégiben egy tudományos konferencián. Elmondta, hogy az öngyilkosok agyának homloklebenyében lényegesen kevesebb idegsejtet találtak mint a kontroll szervekben, ugyanakkor a szerotonin-receptorok mennyisége lényegesen nagyobb volt. Mindez arra utal, hogy a később öngyilkosságot elkövető emberek agya szinte kétségbeesetten küzd a valamilyen okból megbomlott szerotonin-egyensúly helyreállításáért. Könnyen lehet, hogy a legsúlyosabb esetekben, amikor a gyógyszerek is hatástalanok, ez az egyensúlyvesztés váltja ki az öngyilkos gondolatokat.
Ha megoldhatatlan egy konfliktus
Valószínű - állítják az amerikai kutatók - hogy a kora gyerekkor rendkívüli eseményei olyan biokémiai sérüléseket okoznak az agyban, amelyek hatására az illető később is túlreagálja az életében jelentkező stresszhelyzeteket, és ezért sérülékenyebbé válik a depresszióval szemben.
A legsürgetőbb feladat természetesen az, hogy aránylag egyszerű eszközökkel fel lehessen ismerni a súlyos öngyilkossági veszélyhelyzetben levő betegeket. Ennek egyik eszköze lehet a nagy felbontóképességű pozitronos tomográf (PET). Ha megbízható térképek állnak majd rendelkezésre a különböző súlyosságú depressziós állapotok agybeli megfelelőinek összehasonlítására, akkor egy PET-vizsgálattal el lehet dönteni, hogy a páciens mennyire veszélyezteti saját életét. Ezek a számítógépes agyfelvételek a gyógyszerek hatásosságát is jelezhetik, hiszen nyomon követhető, hogy az antidepresszáns hatására miként alakul az érintett agyterület aktivitása.
Az Emory University School of Medicine kutatói majd egy évtizede dolgoznak azon, hogy viszonylag egyszerű vérteszttel kimutassák az akut öngyilkossági veszélyt. Komoly haladást értek el, de tekintettel arra, hogy nagyon bonyolult biokémiai folyamatokról van szó, még messze vannak attól, hogy rutinvizsgálatként alkalmazni lehessen módszerüket.
Az idő azonban sürget. A mentális betegségek, mindenekelőtt a depresszió rendkívül gyorsan terjed világszerte. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint húsz év múlva a lelki eredetű kórok kerülnek az első helyre a betegségek gyakorisági listáján.
