Vajon miért kezelünk minden kisbabát ösztönösen különlegesként, miért védjük őket és teszünk meg mindent azért, hogy életben maradjanak? Már Darwin is úgy gondolta, valami van az újszülöttekben, ami arra sarkallja a felnőtteket, hogy törődjenek velük és ez fajunk fennmaradását eredményezi.
A Nobel-díjas zoológus Konrad Lorenz szerint a kisbabák arcberendezése: a nagy fej; a nagy homlok; a nagy és alacsonyan fekvő szemek és a pufók orca az, mely kiváltja ezeket a szülői viselkedési reakciókat. Ennek tudományos, biológiai magyarázata azonban elmaradt mindeddig. - írja a MediPress.
Február 27-én azonban megjelent a PloS One tudományos szaklapban egy tanulmány, mely egy lehetséges, agyi működésen alapuló magyarázatról számol be a szülői ösztönök beindulásával kapcsolatban. A kutatás vezetője Morten Kringelbach és Alan Stein voltak az Oxford Egyetemről. A kutatók szerint az agy egy bizonyos része, melyet mediális orbitofrontális kéregnek hívnak, különösen aktív a csecsemők arcának észlelése utáni másodperc hetedrészében.
Ezek az eredmények nagy jelentőségűek lehetnek a szülés utáni depresszióval kapcsolatban, mely gyakori, megközelítőleg a kismamák 13 százalékánál előfordul, leginkább a szülés utáni első hat héten belül. A jelenlegi kutatás megoldást nyújthat arra, hogy még a korai stádiumban felismerjék a problémát a veszélyeztetett családoknál.
A brit Aston Egyetemen a kutatócsoport a MEG (magnetoencephalographia) idegrendszer képalkotási módszert alkalmazta. Ez egy fejlett eszköz az idegtudományban, képes mind időbeli, mind térbeli szempontból tökéletes felbontást készíteni milliszekundumban, ill. milliméterben az agy működéséről. Mivel a kutatókat most elsődlegesen az agyban lejátszódó arcok feldolgozásának automatikus folyamata érdekelte, egy olyan feladatot adtak a kutatásban résztvevőknek, hogy figyeljenek egy piros keresztet a monitoron, és amikor úgy látják, hogy a szín változik, nyomjanak meg egy gombot. Miközben nézték a monitort, néha felvillantottak képeket gyerekek és felnőttek arcáról, de csak 300 milliszekundum ideig, és a feladat megoldása szempontjából ennek nem volt jelentősége.
A kutatók kulcsfontosságú különbséget állapítottak meg az egészséges felnőttek agyi működésének korai szakaszában akkor, amikor felnőtt arcokat láttak, és akkor, amikor csecsemők arcát láttak. Nemcsak az agy vizuális területein láttak aktivitást az arcok hatására, hanem a mediális orbitofrontális kéregben is mutatkozott korai aktivitás a kisbabák arcának hatására, felnőttekére nem. Az aktivitásnak ez a hulláma, a másodperc hetedrészében kezdődik, a csecsemő arc megjelenése után. Ezek a reakciók majdnem biztos, hogy túl gyorsan történnek ahhoz, hogy tudatosan irányítsuk őket, tehát valószínűleg ösztönösek.
A mediális orbitofrontális kéreg az agy elülső részén található, a szemgolyó felett. Ez a rész felel elsődlegesen az érzelmekért. A kísérlet eredményei alapján a kutatók arra következtettek, hogy a mediális orbitofrontális kéreg egy olyan érzelmi töltetet társít a csecsemők arcához, mely arra buzdítja a felnőtteket, hogy különös bánásmóddal közeledjenek feléjük, és ezzel meg is alapozza a szülői köteléket a felnőttek és a csöppségek között.
Mélyagyi stimuláció során fény derült arra, hogy a depresszió összefüggésben van a mediális orbitofrontális kéreggel szorosan összekapcsolt ún. subgenualis cinguláris gyrus résszel. Ez a tény alátámasztja azt az elképzelést, hogy a depresszió következtében, a mediális orbitofrontális kéreg működése megváltozik, és ez hátrányosan hat a szülői reakciókra.
A szülés utáni depresszió gyakori, és kutatások eredményei állítják, hogy e depresszióban szenvedő anyák nehezen alkalmazkodnak újszülöttjük igényeihez. A mostani eredmények lehetőséget nyújthatnak a depresszió miatt veszélyben lévő családoknak, hogy még a korai stádiumban felismerhető lehessen a problémájuk.
STOP
