Egyre riasztóbb képet mutatnak a szociológiai felmérések, melyek kapcsolat-rendszereinket és társadalmi folyamatainkat kutatják.
Virtuális kapcsolatok?
Ha az eddigi tendenciák folytatódnak, lassan senki nem fog beszélgetni, találkozni és időt tölteni ismerőseivel - inkább közösségépítő-romboló honlapok előtt áltatjuk magunkat azzal, mennyi barátunk is van.
Az utóbbi években egyre divatosabbá váltak azok a "közösségi" portálok, melyek fő célja ismerősök keresgélése. Egyszerű és érthető ez: jókat lehet nevetni például azon, ha megnézzük, Pisti a béből hogy néz ki most, húsz évvel érettségi után, és ha csak most döbbentünk rá, hogy mégis ő lett volna az igazi, akkor sem csúsztunk le semmiről. Csak regisztrálunk, aztán már számolgathatjuk is a kapcsolatainkat, és azt is megnézhetjük, a mi ismerőseink kikkel barátkozhatnak. Megadhatunk magunkról néhány adatot, vagy akár egész életünk történetét is megoszthatjuk személyes oldalunk látogatóival, azt az érzést keltve, hogy nagyon jól ismernek.
És ebben rejlik az egész folyamat titka: az érzés-keltésben. Ha nagy számú ismerősünk van, úgy érezhetjük, hogy népszerűek vagyunk; ha egy már regisztrált tagtól kell meghívót kérnünk ahhoz, hogy mi is beléphessünk a felhasználók közé, az már-már olyan, mintha egy előkelő klubba jelentkeznénk - presztízskérdést csinálhatunk belőle. Érdekes, ez azzal is jár, hogy az esetleg csak általunk elképzelt társadalmi elvárásoknak online is eleget teszünk - például egy-egy fotót is mellékelünk bemutatkozó oldalunkon a csinos, fiatal barátnőnkről, a szép új autónkról, esetleg minden gyerekünkről, vagy az általunk preferált párt szimbólumkészletéből. Más emberek, tárgyak és ideológiák segítségével határozzuk meg magunkat.
A legnépszerűbb magyar hálózatépítő honlap az iWiW. 2002 áprilisában kezdte meg működését, ekkor még bárki beléphetett a "közösségbe". Az oldal nevét a "Who is Who ( Ki kicsoda)"- szavak mozaikja adta, ezzel egyértelműen jelezve, hogy itt emberek "osztályozása", besorolása történik. Az "i" úgy került az elejére, hogy az eredetileg magyar fejlesztésű site időközben nemzetközivé bővült; ezzel egyidejűleg a felhasználók száma másfél millióra nőtt, a kapcsolatok száma pedig több millióra.
Hasonlóan nemzetközi vállalkozás a kaliforniai székhelyű MySpace, itt azonban nincs szükség meghívóra ahhoz, hogy porszemek lehessünk a rendszerben. Célja hasonló az iWiW-éhez, ám a hangsúly itt azon van, hogy fotókat, kisvideókat és naplónkat megoszthassuk a nagyvilággal. Több teret kap az önkifejezés, és kevesebbet az öncélú kapcsolatszámolgatás. Az Alexa Internet szerint a világ ötödik legnépszerűbb angol nyelvű portálja, ami hiteles képet festhet korunk internet-használati szokásairól: a napi rutin, a munka vagy iskola, majd a pihenés közé, úgy tűnik, egyre kevésbé vagyunk képesek egy kis "életet" beiktatni. Virtuális ismerőseink vannak, akiknek életéről csak online naplóik alapján tudunk bármit is, néha küldünk nekik egy-két e-mailt, esetleg digitális fotókat is - közben pedig elfelejtünk élni, ismerkedni és kapcsolatokat teremteni kattintások nélkül.
Dr. Janovszki István pszichológus a STOP kérdésére elmondta: az internetfüggőség valódi szenvedélybetegség, amely, mint a többi hasonló állapot, megváltoztatja a személyiséget. "Ilyenkor a személyiség elszakad a valóságtól, egyfajta "befordulás" történik - egy virtuális valóságban próbáljuk megtalálni azt, amit egyébként nem sikerül"- magyarázta a szakértő, majd hozzátette: ez még nem személyiségzavaros állapot, de az önképzavarok tünetei már megjelennek a személyiségben. Azok az emberek, akik társas életüket csak az interneten keresztül tudják élni, nem találják a saját helyüket a világban, ezért alulértékelik magukat.
Álarcot viselnek és személyiségüknek csak egy részét mutatják meg - így foglalható össze az önbizalom-hiányos online ismerkedők viselkedési sémája. "Nem kell magunkat felvállalni, választhatunk új nevet és kialakíthatunk egy új személyiséget" - indokolja az ilyen internetes módszerek kedveltségét dr. Janovszki István. "A fórumokon és levelezőlistákon találkozhatunk hasonló érdeklődésű emberekkel és levelezni, beszélgetni kezdhetünk, anélkül, hogy túl sok információt árulnánk el magunkról." Ennek azonban megvan az a veszélye, hogy nem tudjuk kiszűrni, mi igaz és mi nem abból a néhány dologból, amit esetleg fórum-társunk megosztott velünk.
Nemcsak mások miatt, saját személyiségünk védelme érdekében is fontos, hogy néha végiggondoljuk: miért is ülünk naphosszat a monitor előtt, ismeretlenekkel levelezve - miért nem vállaljuk nevünket és arcunkat inkább élőben, hús-vér emberekkel beszélgetve, kapcsolatokat kötve, ahelyett, hogy egy szimbolikus, általunk teremtett világot próbálunk fenntartani, és persze a látszatot, hogy tökéletesek vagyunk.
-nk-
STOP
(2007.05.31. 10:16)
