A szociopata a "nem szeret, nem szorong, nem tanul" kifejezéssel írható le a legrövidebben, de talán legnagyobb hibája mégis az, hogy nem tanul saját tévedéseiből és tapasztalataiból, ennek értelmében bármilyen büntetést is alkalmaz ellenük a társadalom, nincs foganatja. Nagy gyengeségük, hogy empátiás képességük sem túl fejlett. Lássuk a filmvásznas példákat!
Tőzsdecápák (1987)
(Wall Street)
Az Oliver Stone rendezte film hű képet fest a a tőzsde "dömpereiről": Gordon Gekko (Michael Douglas) például csak a sikert hajtja, se embert, se Istent nem ismer céljai elérésében, gerinctelenül törtet. Hozzá hasonló egy feltörekvő munkatársa is, akit majdnem sikerül tőrbe csalnia a főnöknek.
Kegyetlen játékok (1999)
(Cruel Intentions)
A forgatókönyv szinte az orvosi leírást ismétli, már ami a főszereplők személyiségét illeti: a milliomos Sebastian és mostohatestvére, Kathryn versengésbe kezd, a kettejük között folyó harcot pedig az nyeri, aki a legtöbb szívet tudja meghódítani és aztán porba tiporni. Az igazi kihívás egy Annette nevű fiatal lány "megsemmisítése", Sebastiannak őt tűzi ki feladatul mostohatestvére... Hogy végül a szociopata testvérpárral mi lesz a játszmák során, az a filmből kiderül!
A Keresztapa (1972)
(The Godfather) Marlon Brando alakja filmtörténeti klasszikus: a Keresztapa kegyetlen, megfontolt, hidegvérű maffiafőnök és gyilkos, akiknek az emberek csupán eszközök családja céljainak elérésében. Ahogy egy rendes szociopatához illik, embertársait, embereit, sőt olykor nem kívánatos családtagjait is tárgynak tekinti, akiket könnyedén manipulál és a végsőkig kihasznál, megöl, ha úgy kívánja érdeke.
A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs)
Dr. Hannibal Lecter egyszerre őrült és rendkívül intelligens: az őt alakító Anthony Hopkins iskolapéldája a kórképnek. A film nem érdemel különösebb kommentárt, hátborzongatóan izgalmas mozi, alapmű - egy jelenet, ami a címre is magyarázatot ad.
