Ha nyitott szemmel járunk, mind több üzlet és szolgáltató ajtaján tűnhet fel a Figyelmes Helyek matrica. Ez nem minősítés, csupán annak vállalása, hogy mindenkit – sérült és egészséges embereket egyaránt – tisztelettel, nyitottsággal és odafigyeléssel fogadnak. A Budapest II. kerületében indult, ma már országos Figyelmes Helyek - befogadó üzletek és szolgáltatók kezdeményezést három érintett édesanya hívta életre, hogy láthatóvá tegyék azokat a közösségi tereket, ahol elfogadók a testi vagy értelmi fogyatékossággal élőkkel. Mint azt közleményükben írják: például autizmussal egy hétköznapi helyzet – vásárlás, ügyintézés, de egy étterem felkeresése – is hatalmas kihívást jelenthet. Ilyenkor rengeteget segít egy kis türelem, megértés, vagy akár néhány plusz perc.
Meg lehet szokni, hogy mindenhol megnézik a gyerekedet. Sokszor nincs ebben rosszindulat, és nem is várjuk el, hogy mindenki pontosan tudja, hogyan kell reagálni egy számára szokatlan helyzetben
– ismerte el kérdésünkre Kajtár Vera, akinek egyik gyermeke eltérő fejlődésű. Szerinte a környezetének könnyedén feltűnést kelthet, ha egy gyerek másképp viselkedik: hangosabb, mozgékonyabb, a szokottnál többet beszél, nehezebben alkalmazkodik egy helyzethez, vagy éppen nem tud válaszolni egy egyszerű kérdésre. Ha pedig egy tízéves gyerek még babakocsiban ül, vagy szondán keresztül etetik, az érthető módon még inkább felkelti mások figyelmét.
Szülőként mégis sokat jelent, hogy ilyenkor a gyerekemet lássák, ne a problémát. Nem sajnálatra van szükségünk, hanem arra, hogy ugyanolyan természetességgel forduljanak hozzánk, mint bármelyik másik családhoz. Jó lenne, ha egy üzletbe vagy étterembe belépve a gyerekünket is mosollyal üdvözölnék, még ha nem is tud válaszolni, hangosabb a többieknél, vagy több türelmet igényel.
Üzletek, szolgáltatók sérült embereknek – akik már csatlakoztak
„Két hasonló helyzetben lévő anyukatársammal jutott eszünkbe, hogy gyűjtsük össze a Figyelmes Helyeket. Nem azért, mert mindenhol rossz lenne a tapasztalat, de sajnos sok helyen még mindig nincsenek felkészülve azokra a vásárlókra, vendégekre, akikre egy kicsit több figyelmet kell fordítani” – idézi fel az indulást. Nem titkolt céljuk, hogy mire az érintett gyerekek felnőnek, ők is igénybe tudják venni, ami másoknak természetes.
Hiába eltérő fejlődésű, az én lányom is szeretne majd húszévesen fodrászhoz járni, mint bárki más. Ugyanígy például a downos tiniknek is lesznek pattanásaik, de szerencsére már van olyan kozmetikus, aki kifejezetten szívesen vállalja, hogy őket is széppé teszi.
A Figyelmes Helyek azonban ennél jóval szélesebb kört szeretne megszólítani: „Vannak közöttünk nagyothallók, demenciával, pánikbetegséggel vagy beszédfogyatékossággal élők, illetve olyanok is, akiknek egy-egy hétköznapi helyzetben egyszerűen több időre vagy türelemre van szükségük. Egy dadogó embernek például lehet, hogy néhány másodperccel tovább tart elmondani, mit szeretne." Ilyenkor – hangsúlyozza Vera – nem jó befejezni helyette a mondatot, csak várni kell. Aki nagyothall, szintén másképpen artikulálhat, a demenciával élő idősek pedig lehet, hogy ugyanazt többször megkérdezik. Ezekhez a helyzetekhez sokszor nem különleges tudás, hanem egy kis figyelem és megértés szükséges.
Erre már csak azért is egyre nagyobb szükség van, mert a fogyatékossággal élők ma jóval kevésbé vannak "eldugva", elszigetelve: köztünk élnek, családokban nőnek fel, óvodába és iskolába járnak, dolgoznak, vásárolnak, étterembe mennek, utaznak. Korábban, akár még egy évtizeddel ezelőtt is előfordult, hogy egy súlyosabb szindrómával született baba édesanyjának a kórházban azt mondták: ne vigye haza a gyermekét, vagy csak megkapta: „legközelebb majd jobban sikerül”. Ma már egyre többen belátják, mennyire elfogadhatatlan ez a szemlélet. A Figyelmes Helyek működése is egyre szükségszerűbb, Vera szavaival: ezzel nem egy külön világot szeretnének létrehozni az érintetteknek. Sokkal inkább az a cél, hogy az a világ, amelyben mindenki más él, számukra is természetes és biztonságos legyen.
A kezdeményezés célja tehát, hogy széles körben képviselje a támogatást igénylő embereket és családokat, legyen szó fizikai vagy pszichés nehézségekről, fogyatékosságról vagy más élethelyzetről. Bár az odafigyelés már most kiemelten fontos az érintettek számára, ugyanakkor hosszabb távon is gondolkodnak.
Szeretnénk, ha a gyerekeink felnőve olyan világban élnének, ahol természetes a fogyatékossággal élő, eltérő fejlődésű, vagy más okból több támogatást igénylő emberek jelenléte. Láthatóvá kell tenni őket, hiszen minél többször találkozunk egymással a hétköznapokban, annál kevésbé lesz szokatlan a másság. Nem a ritka genetikai szindrómát, a testi fogyatékosságot, a furcsa hangadást vagy a demenciát szeretnénk láttatni, hanem az embert, aki egyszeri és megismételhetetlen.
A Figyelmes Helyek 5 alapelve
A Figyelmes Helyek listáján ma nagyjából félszáz üzlet és szolgáltató szerepel. Ezeket Facebook-csoportjukban ajánlják, míg a pontos helyszínek a térképes keresőjükre kattintva érhetők el. A szervezők kiemelik: bárki csatlakozhat, hiszen nincs regisztrációs díj, és semmilyen kedvezményt nem kell nyújtani az érintett vásárlók, vendégek számára. Mindössze 5 alapelvet várnak el.
- Emberközpontúság: „Minden helyzetben az embert látjuk először.”
- Türelem és megértés: „Elfogadjuk, hogy mindannyian más tempóban, más módon működünk.”
- Tisztelet és biztonság: „Olyan légkört teremtünk, ahol mindenki nyugodtan jelen lehet.”
- Rugalmasság: „Nyitottak vagyunk az egyéni szükségletekre és megoldásokra.”
- Tanulás és fejlődés: „Hiszünk abban, hogy a figyelem és a megértés tanulható és fejlődik.”
Az utolsó pontról, vagyis a fejlődésre vonatkozó kitételről kérdezve Vera kiemeli: nem arról van szó, hogy mindenkinek tovább kellene képeznie magát, mindössze ha bármi bizonytalanság merülne fel az ott dolgozók részéről, tudnak segíteni. Van ugyanis a szervezők között szakirányú végzettséggel rendelkező gyógypedagógus és pszichológus, arról nem is beszélve, hogy érintett szülőkként mindennapos tapasztalataikat is meg tudják osztani. És bár fontos az érzékenyítés, szerinte a legjobb, ha senki nem csinál túl nagy ügyet a dologból.
Ha nehéz jól reagálni, elég, ha annyit mondasz: örülök, hogy találkoztunk! A sajnálat nem visz előbbre.
Egyre több közösségi tér érzi magáénak ezt a szemléletet: ha például egy család vidékre utazik, nagy segítség lehet, hogy előre megnézheti a figyelmeshelyek.hu térképes adatbázisában, milyen számára biztonságos szolgáltatókat talál az úti célja környékén. Ugyanígy megnyugvást jelenthet, ha:
- egy Down-szindrómával élő fiatal nő előre tájékozódhat arról, melyik közeli manikűrösnél vannak jó tapasztalatok;
- egy kerekesszékes ember olyan szabót kereshet, aki dolgozott már hasonló helyzetben lévő vendéggel, vagy ha
- egy érintett család olyan pszichológust találhat, aki vett már részt értelmi fogyatékossággal élők támogatásában.
„Nem a problémát látjuk, hanem a vendéget”
„Hatéves kislányunk, Szonja autizmussal él, ami által rengeteget tanultunk türelemről, elfogadásról és arról, hogy mennyit jelent egy figyelmes, biztonságos közeg” – osztja meg Bajusz Gergely, aki szerint a vendéglátás mindig az emberekről szól, nem pusztán az ételekről. A 3 Templomkert-Mád tulajdonosaként azért csatlakoztak a Figyelmes Helyek közösségéhez, mert számukra egyáltalán nem zavaró, ha valaki hangosabb, feszültebb, visszahúzódóbb, vagy több türelemre és figyelemre van szüksége. Ők ugyanis – mint mondja – nem a problémát látják, hanem a vendéget.
„A váci vasútállomásnál jártunk nemrég két nagyon aktív gyerekkel – egyikük speckós – és két még aktívabb kutyával. Kint ácsorogtunk az épület előtt, amíg a férjem bement megrendelni a pizzákat, gondoltuk, majd a parkban megesszük valahogy. Az ott dolgozó hölgy viszont kedvesen betessékelt minket, azt mondta, nyugodtan behozhatjuk a kutyákat is, így kényelmesen meg tudtunk ebédelni. Ez volt az első ilyen alkalom, amióta a gyerekeink megszülettek” – idézi fel Duló Anikó, aki azóta is nagyon hálás a segítségért.
A regisztrált szolgáltatók között olyan kozmetikus is van, aki különösen érzékenyen és türelmesen fordul vendégei felé. Egyik vendége szorongása miatt évekig nem merte befestetni a szempilláit, Szendi Hella azonban megértően és odafigyelve állt hozzá, így végül számára is biztonságos és kellemes élménnyé válhatott a szépítkezés. A tapasztalt szakember keze ugyanis végig a vendége csukott szemhéján pihent, ami biztonságérzetet nyújtott a szorongó hölgynek. Jól mutatja ez is, hogy sokszor már egy apró, személyre szabott gesztus is elég ahhoz, hogy valaki biztonságban érezze magát.
Bár a szervezők sok esetben maguk keresik fel a szolgáltatókat, előfordul az is, hogy az üzletek jelzik: szeretnének csatlakozni. Egy gyerekfodrászat tulajdonosa például maga jelentkezett, mert szívesen, türelemmel fogad SNI-s kisgyerekeket is. „Számunkra ezek különösen fontos visszajelzések, mert azt mutatják, hogy nemcsak az érintett családok részéről van igény erre, hanem a szolgáltatók között is sokan vannak, akik szeretnének jól és természetesen kapcsolódni hozzánk.”
Mindenkinek jólesik a törődés
„Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét! Mi valahogy így állunk a saját tapasztalatainkhoz is. Az eltérő fejlődésű gyerekek szüleiként sok olyan helyzettel találkozunk, amelyet nem mi választottunk, de ezekből szeretnénk valami hasznosat létrehozni. Olyan kezdeményezést, amely a saját családunknak könnyebbé teszi a hétköznapokat, de közben másoknak is segítséget ad, és talán hozzájárul ahhoz, hogy néhány év múlva már sokkal természetesebb legyen egymás mellett élni, vásárolni, étterembe menni, utazni, szolgáltatásokat igénybe venni" – vetíti előre Vera. A Figyelmes Helyek tehát nem egy külön világot szeretne létrehozni a fogyatékossággal élő vagy eltérő fejlődésű embereknek. Épp ellenkezőleg: az együttélést és a természetes elfogadást szeretnék segíteni.
A legtöbb ember segítőkész, csak néha szüksége van egy kis kapaszkodóra ahhoz, hogy tudja, hogyan lehet egy helyzetet jól kezelni.
A befogadó szolgáltatókat matrica jelzi, ebből pedig nem derül ki, hogy ki a célközönség – nem véletlenül. A törődés és a figyelmesség ugyanis mindenkinek jár: ha, mondjuk, egy nehezebb nap végén, hazafelé be kell térned egy pékségbe, két hasonló közül könnyebben választod azt, amelyikben vállalják, hogy kedvesebbek veled. Vera az édesanyjával példálózik, aki „73 éves és bár nem beteg, de ha csúnyán beszélnek vele egy üzletben, utána két napig emlegeti. Neki például abszolút megéri néhány lépéssel többet mennie egy befogadó üzletig.” A kezdeményezés tehát valamennyiünk életét megkönnyítheti, hiszen kinek ne esne jól, ha odafigyelnek rá?
