A kényszeres vásárló üzletről üzletre jár, és összevásárol mindent, miközben tetemes adósságot is felhalmoz. Bármely korosztályból és társadalmi rétegből kikerülhetnek.
Az új kutatás szerint változatos személyiségzavarokkal küszködnek: önértékelésüket akarják javítani, vélt belső hiányosságaikat próbálják kompenzálni, másokat a puszta anyagiasságuk vezérel. A vásárlási szokások az egyszerű örömszerző tevékenységtől a súlyos függőségig széles skálán mozognak. Az egyre növekvő tendenciát mutató túlköltekezés egy krónikus állapot, amikor is a szükségletünknél és a rendelkezésre álló forrásainknál jelentősen többet költünk.
A Texasi Baylor Egyetem kutatója, James Robert szerint a vásárlási kényszert sajnos nem tekintik kezelendő problémának.
Sokan más függőségre utaló viselkedéshez hasonlítják a kényszervásárlást, melynek segítségével a betegek menekülésként használnak egy olyan szinten, amikor már inkább a viselkedésük irányítja őket, semmint fordítva. Amikor a negatív eseményekre természetes válaszreakciónk lesz ez a fajta önjutalmazó tevékenység, az valódi problémák forrása lehet. A következmények sokfélék lehetnek, és jóval messzebbre mutathatnak az éppen megvásárolt divatos cipőnél. Eladósodhatunk, tönkremehet a párkapcsolatunk, munkahelyi problémákhoz, idegességhez, depresszióhoz vezethet, állítja az Illinoisi Addikciós Központ.
Előfordul, hogy a túlköltekezők titkolják adósságaikat, pénzügyi helyzetüket, csakúgy, mint az üres üvegeket rejtegető alkoholisták.
"Szenvednek attól, hogy adósságba verték magukat, nem tudják, mi lesz velük, miközben a hitelkártyájuk negatív egyenlege egyre csak nő." - mondja Lorrin Koran, a Stanford Egyetem pszichiátere. "A családi élet is felborulhat, ha összevesznek a feleslegesen összevásárolt holmik vagy a túl sok elköltött pénz miatt." Koran praxisában előfordult már számtalan válás emiatt, sőt, egy asszony a házát is elvesztette pár hét leforgása alatt. A tünetek olykor súlyosak, de a pszichiáter szerint kezelhetők, ezért szorgalmazza, hogy a betegek forduljanak szakemberhez.
Egy telefonos felmérés tanúsága szerint a 2006-ban megkérdezett kb. 2500 ember adatai alapján a lakosság mintegy 6%-a tekinthető kényszeres vásárlónak. Férfiak és nők nagyjából egyenlő arányban találhatók köztük. Mások 2-12% közé teszik az előfordulásukat az USA lakosságának körében.
"A kényszeres vásárlás felmérése nem egyszerű folyamat, bár fontos lenne pontos adatokat ismerni, és előre jelezni ezt az egyre növekvő jelenséget. Roberts ezért kollégája, Chris Manolis 406 főiskolai diák vásárlási szokásait mérte fel. Azt tapasztalták, hogy akik a Faber-O'Guinn skála szerint kényszeres vásárlóknak minősülnek, azokat belső motivációk vezérlik, mint pl. az alacsony önbecsülés. A skálának persze vannak hibái, Roberts szerint sokkal jobb a folyamatos nyomonkövetés módszere. Elisabeth Edwards, a Kelet-Michigani Egyetem professzora is kidolgozott egy skálát, amely folyamatában vizsgál, viszont inkább külső motivációkat vesz figyelembe.
A felvágás mindent elsöprő késztetése más függőségekhez hasonlítható, bár ezt az Amerikai Pszichiáterek Szövetsége nem ismeri el viselkedészavarnak. Általában ellenállhatatlan, irányíthatatlan vágyat éreznek, mellyel egyfajta kárt tesznek magukban, mondja April Lane Benson, New Yorki pszichológus, aki ilyen betegeket kezel. Olyan, mint amikor viszket egy testrészünk, és nem vesszük tudomásul, hogy ha nem vakarjuk, előbb-utóbb elmúlik.
Máss függőségekhez hasonlóan a vásárlással is egyfajta űrt töltünk ki. Ha összevásárolunk egy csomó mindent, jobban érezzük magunkat tőle. Sajnos általában kétszeresen üt vissza, mivel még idegesebbek leszünk, és még jobban visszaesik az önbecsülésünk, ha rájövünk, hogy kényszervásárlók vagyunk.
A túlköltekezés egyre nagyobb arányokat ölt, hála a társadalom anyagias szemléletmódjának, véli a kutatási eredmények alapján Roberts. Amíg az iszákosokat, drogosokat elítélik, addig a nyakló nélkül vásárlóknak sokszor még tapsolnak is. Amíg az ajzószerek fogyasztását tiltják, addig a vásárlásra még egyenesen buzdítanak is, hiszen ez lendíti előre a gazdaságot.
Benson a betegeinek segít megérteni a problémájuk érzelmi és gyakorlati hátterét, továbbá annak gyökerét. Cél, hogy a háttérben rejlő szükségeket a megfelelő módon töltsék be.
STOP
