A betegek gondozásának egyik legfontosabb kérdése a megfelelő terápia beállítása. A ma elfogadott elvek szerint a kezelés célja a magasvérnyomás-betegség szövődményeinek a megelőzése és a betegek élettartamának meghosszabbítása.
A magas vérnyomás (hipertónia) jelentőségére már évezredekkel ezelőtt felhívták a figyelmet indiai és kínai orvosok, akik felismerték, hogy az erős, peckelő pulzus gyakran jár együtt eszméletvesztéssel és mellkasi fájdalommal. Széles körű vizsgálatokkal sikerült megállapítani, hogy a tartós hipertónia a mértékével arányosan fokozza a halálozást és az egyes keringési szervek károsodását.
Először az Egészségügyi Világszervezet szakértői csoportja határozta meg úgy, hogy a magas vérnyomás alsó határa 140/90 Hgmm (szisztolés/diasztolés vérnyomás, vagyis a mért felső és alsó érték). A hipertóniabetegség súlyosságát az általa előidézett szövődmények adják. Ezek kapcsolatban vannak a betegség fennállásának időtartamával, a vérnyomás szintjével és egyéb tényezőkkel (öröklődés, életkor, társbetegségek). Kiderült az is, hogy a szövődmények már a magas normális vérnyomásszintű (13 0-1 39/8 5-8 9 Hgmm) betegeknél is gyakoribbak. A hipertóniás szervi szövődmények (szív, agy, vese, erek, szem) és a vérnyomásszintek közötti összefüggést több korcsoportban tanulmányozták. Kiderült, hogy minden esetben a halálozás gyakorisága már a 115/75 Hgmm fölötti tartományban a vérnyomással arányosan nőtt.
A betegek gondozásának egyik legfontosabb kérdése a megfelelő terápia beállítása. A ma elfogadott elvek szerint a kezelés célja a magasvérnyomás-betegség szövődményeinek a megelőzése és a betegek élettartamának meghosszabbítása.
Az antihipertenzív (vérnyomáscsökkentő) kezelés nem farmakológiai módszereit nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a betegek jelentős hányadánál ezekkel a módszerekkel (diéta, fizikai aktivitás, testsúlyfelesleg csökkentése, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás és a dohányzás elhagyása) a vérnyomás normalizálható lenne. A betegek együttműködése e tekintetben rossz, ezért szinte minden pácienst gyógyszerrel is kezelnünk kell, s többségüknél csak két-három antihipertenzív szer együtt adásával lehet a célvérnyomást elérni.
Az európai és a hazai irányelvekben a többi antihipertenzív gyógyszercsoport is választható első szernek annak hangsúlyozásával, hogy az elért vérnyomásnak és az alkalmazott gyógyszer-kombinációnak van meghatározó szerepe a betegek további sorsában. A kombinációk esetén alapvetően fontos, hogy az együtt adott gyógyszerek egymás hatását erősítsék, a mellékhatások száma és gyakorisága pedig csökkenjen. A kombinációra tartós, lehetőleg 24 óránál hosszabb ideig ható komponenseket kell alkalmaznunk.
A kombináció előnyei: hatékonyabb, mint a monoterápia, a vérnyomás normalizálódása hamarabb elérhető, a kezelés egyszerűbb, a mellékhatások száma és súlyossága kisebb, a készítmények jobban tolerálhatók, a hatás egyenletesebb, kisebb a vérnyomás-ingadozás, a betegek együttműködése (compliance) jobb, a "fix" kombinációk ára általában alacsonyabb.
A kalciumantagonisták is és az ACE-gátlók is első vonalbeli vérnyomáscsökkentő szerek. Mindkét gyógyszercsoport egyéb betegségek kezelésére is ajánlott. Az ACE-gátlók és a kalciumantagonisták kombinálása indokolt a vérnyomáscsökkentő hatásban szereplő, egymást kiegészítő hatású mechanizmusok miatt, ezért ezeket együtt adva fokozódik a vérnyomáscsökkentő hatás. Az ACE-gátló is és a kalciumantagonista is mérsékli a perifériás érellenállást, ezáltal a szívmunkát, csökkenti a bal kamra izomtömegét, nem rontja az agyi véráramlást, korlátozza a vesekárosodás kialakulását.
A kalciumantagonista+ACE-gátló kombináció a hipertóniás betegek kezelésére az érvényben levő terápiás ajánlások szerint akkor javasolt, ha kimutatható a bal kamra izomtömegének kóros növekedése, a koszorúér-betegség, a cukorbetegség veseszövődménye, a krónikus vesebetegség, az időskori magas vérnyomás. A kombináció további alkalmazási lehetőségei: ha csak a szisztolés vérnyomás magas, valamint érszűkülettel járó érelmeszesedés, stroke utáni állapot, veseérszűkület okozta hipertónia esetében. A kalciumantagonista amlodipin és az ACE-gátló lisinopril kombinációjának klinikai hatékonyságát több jelentős magyar vizsgálat bizonyította magas vérnyomásos betegekben. A kombinációs kezelés előnye elsősorban a szisztolés vérnyomás csökkentésében és a kezelésre jól reagálók arányában (90,1, illetve 79,3 százalék) mutatkozott meg. Hangsúlyozandó a kombináció jó tolerálhatósága és relatíve kevés mellékhatása. E kombináció kifejlesztésének ötlete és a gyógyszer kidolgozása egyaránt hazai innováció eredménye. A medicina 2006-ban több szakmai elismerést, innovációs nagydíjat és Az év gyógyszere díjat kapott.
A szerző a Semmelweis Egyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinika professzora
(2007.06.27. 10:59)
Prof. dr. Farsang Csaba - Világgazdaság
