A mentális betegségek legfrissebb diagnosztikus kézikönyve (DSM-5) a krónikusan elhúzódó depressziós állapotot nevezi diszítmiának. A szakirodalmi adatok szerint az európai felnőtt lakosság közel 7 százaléka szenved súlyos depresszióban, 9 százaléka pedig kevésbé súlyos depressziós. Mivel maga a disztímia egy enyhe depresszió, nagyrészt utóbbi felel meg előfordulásának.
A disztímia okai
Mivel a disztímia a depresszió egyik típusa, annak pontos okait pedig nem ismerik, így ez esetben sem lehet meghatározni, hogy mi áll a betegség hátterében. Egyedül az ismert, hogy kialakulásában örökletes tényezőknek is szerepe lehet, ugyanúgy, mint a szocializációnak, a környezeti hatásoknak és a nevelésnek. Azaz a betegség hátterében bio-pszicho-szociális okok húzódnak meg.
A disztímia a depresszió egyik változata
A disztímia tünetei
A tünetek szinte teljesen megegyeznek a depresszióéval: az érintetteket egyfajta lehangoltság, állandó szomorúság- és boldogtalanságérzet, kiüresedés jellemzi. Lehet tünet az anhedónia is, ugyanúgy, ahogy a koncentrációs nehézségek, a fáradtság, fáradékonyság, étvágytalanság vagy fokozott étvágy. Jellemző lehet az álmatlanság vagy kóros aluszékonyság, az állandó rossz közérzet is.
