Az autizmus egy viszonylag frissen felfedezett rendellenesség, hiszen az első tudományos leírás 1943-ban jelent meg az autizmusról, amelyet Leo Kanner amerikai gyermekpszichológus publikált. Tizenegy gyermek megvizsgálása után jutott arra, hogy van egy olyan fejlődési zavar, amit addig még nem írt le a tudomány. Lényegében arról van szó, hogy az ember idegrendszere nem a megszokott módon (atipikusan) fejlődik. Egyes kutatók szerint ez az atipikus fejlődés már az anyaméhben elindul. Sokáig keringtek arról elméletek, hogy a hideg anyai magatartás, vagy egy gyermekkori trauma okozza, de ezt mára lényegében megcáfolta a tudomány – írja az Origo.hu .
Az autizmus gyógyíthatatlan, de nem kezelhetetlen rendellenesség. Egy atipikusan fejlődött idegrendszert nem lehet visszacsinálni és újraépíteni, viszont maga az idegrendszer fejlődőképes, tehát fejleszthető dolog. Megfelelő támogatással, kellő toleranciával és értő segítséggel komoly fejlődés érhető el – idézi a portál Győri Miklóst, az ELTE Gyógypedagógia Pszichológia Intézetének vezetőjét.
Az autizmus lényegében három jelenséget foglal magába. Az egyik a társas helyzetekben mutatott atipikus viselkedés. Ez egy nehezen behatárolható, széles terület. Az enyhébben érintetteknek lehetnek jó kommunikációs készségei, és csak bizonyos helyzetekben viselkednek furcsán.
A második jellemző az atipikus kommunikáció. Ez sem biztos, hogy minden helyzetben előjön, és ennek is számos formája van. Az emberi kommunikáció egyik alfája a kölcsönösség, ami arra épül, hogy bele tudjuk érezni magunkat a másik fejébe, és figyelembe vesszük a másik fél (vélelmezett) belső hangulatát. Mit gondol? Mit történik a fejében? Ha nem is tudatosan, de ezekkel a kérdésekkel folyamatosan sakkozunk, amikor egy másik emberrel kommunikálunk. Ez az, ami az autistáknak nem nagyon (vagy sokszor nagyon nem) megy.
A harmadik autista jellegzetesség a kevésbé rugalmas viselkedés és érdeklődés. Az autistáknál a pszichológusok mindig látnak merev viselkedési mintázatokat, úgynevezett nem funkcionális merevséget. Egyszerűbben: az autisták jellemzően rendkívül rugalmatlanok.
Van egy nem hivatalos negyedik jele is az autizmusnak, amit az Egyesült Államokban a szakemberek már érvényesnek tartanak. Ez egy sajátos szenzoros érzékenység, amely miatt bizonyos ingerekre (főleg hangokra) a tipikustól eltérően reagálnak. Ez nincs jelen minden autistánál, de sokuknál igen. Sok inger kellemetlen élményt vált ki belőlük (például egy zajra pánikba esnek, és befogják a fülüket), de van, hogy éppen kellemes érzés kelt bennük valami (így valaminek a tapintása megnyugtatja őket).
Nem mindig, de előfordul, hogy az autizmus előnyökkel is jár. A jellemző előnyök egyike a jó reproduktív emlékezet. Ez esetben hosszú távon is elő tudnak hívni képeket, és hosszú távon is emlékeznek a részeltekre. Magasan funkcionáló autizmusnak hívjuk, amikor az autizmus ép intellektussal és ép nyelvi képességekkel társul. Gyakori az autisták között a jó absztrakciós készség, és a precíz észlelési hajlam is, vagyis amikor az illető jól detektálja az ingerek részleteit is. Az atipikus korlátok mellett tehát előfordulnak atipikus tehetségek is.
Az autisták agya abban tér el a nem autistákétől, hogy a két agyfélteke között sokkal kevesebb az idegi kapcsolat, azokon belül viszont sokkal intenzívebbek.
Az autisták egy másik jellemzője, hogy szinte képtelenek hazudni. A hazugsághoz ugyanis két dolog kell: tudni, hogy mi zajlik a másik fejében, és tudni, hogy mi fog benne zajlani, hogy megvegye a hazugságot. Tervezni kell. „Ha ezt mondom neki, azt fogja gondolni." Tervet kell készíteni és végrehajtani, méghozzá rugalmasan, a váratlan fordulatokra reagálva. Az autistáknak ez nem megy, tehát – néha brutálisan – őszinték.
Forrás: Origo.hu
