A hiperaktív gyerekek szüleit gyakran azzal nyugtatgatják, hogy igazából csak néhány nehéz évet kell kibírni, utána a kicsi lenyugszik, és pont olyan lesz, mint egészséges társai. Ezt az elképzelést az is alátámasztja, hogy a hiperaktivitást általában a gyermekkor betegségének tartják, és ritkábban esik szó az ADHD-s tinédzserekről vagy felnőttekről. Amerikai adatok szerint a gyerekek 8 százaléka hiperaktív, míg a felnőttek körében ez az arány már csak 4 százalék. Valóban arról van szó, hogy a gyerek "kinövi" a betegséget, vagy csak megtanul együtt élni vele?
Az ADHD-s gyermekeknek azonban csak az egyötödénél csökkennek annyira a tünetek, hogy gyógyultnak lehessen őket nyilvánítani. A többieknél kisebb-nagyobb mértékben megmarad a betegség: ezt reziduális ADHD-nak nevezzük.
Az enyhe reziduális ADHD általában nem okoz nehézséget a mindennapokban, sőt a beteg ilyenkor az előnyére is fordíthatja a tünetegyüttesre jellemző tulajdonságokat, például olyan foglalkozást választ magának, melynél fontos az impulzivitás, a kreativitás, az újító gondolatok vagy az energikusság.
A súlyos reziduális ADHD esetében azonban a beteg szinte folyamatos kezelésre szorul (ez lehet gyógyszeres, illetve pszichoterápia is), és a jellemző tünetek miatt nehézségei lehetnek a munkában és a magánéletben egyaránt.
A reziduális ADHD jellemzői
A felnőttkori hiperaktivitástól szenvedőket a környezetük gyakran szétszórtnak, felelőtlennek vagy szórakozottnak tartják. A feladataikat nehezen fejezik be, sokszor kapkodnak, hajlamosak a halogatásra és a késésre. A figyelmüket nehezen fókuszálják: előfordul, hogy olvasás közben kalandozik el a figyelmük, de egy-egy hosszabb beszélgetést sem képesek követni. Türelmetlenek, rossz a monotóniatűrésük és a szükségszerű, kötelező vagy unalmasnak tartott feladatok gyakran idegesítik, frusztrálják őket.
Az impulzivitásuk, agresszív vagy antiszociális magatartásuk sok gondot okozhat nekik a magánéletükben és a szakmai életükben egyaránt. Gyakran gondolkodás nélkül kimondják, amit gondolnak, anélkül, hogy mérlegelnék a következményeket, vagy azt, hogy mennyire bántják meg a másikat. Az ADHD-s felnőttek önbecsülése, önértékelése általában alacsony - többek között emiatt is gyakori esetükben a depresszió. Mivel folyamatosan keresik az izgalmakat (vagy éppen valamit, ami megnyugtatja őket), sok hiperaktív felnőtt keres vigasztalást az alkoholban, a dohányzásban vagy a gyógyszerekben. A függőségük jelentkezhet féktelen költekezésben vagy szexuális kicsapongásban is.
A felnőttkorra áthúzódó hiperaktivitás mellett vagy helyett úgynevezett másodlagos problémák is jelentkezhetnek. Ezek tulajdonképpen a gyermekkori ADHD miatt kialakuló következmények. Ezek a lelki gondok sokszor úgy jelentkeznek, hogy a korábban ADHD-s felnőttre már nem jellemzőek a tünetek, ám mégis nehezebben boldogul az életben a korábbi rossz tapasztalatok miatt. A másodlagos problémák közé tartozik például az önbizalomhiány, a rossz tanulási vagy konfliktuskezelési módszerek. Ezeken pszichoterápia szinte minden esetben segíthet, akárcsak az, ha szeretetteljes és támogató környezetben élhetnek. Az önbizalom növelése, az önértékelés javítása segíthet abban, hogy sikeresebbek legyenek, és ez a mindennapokat is megkönnyítheti.
Az oldal elkészítését támogatta a Lilly Hungária Kft. OGYI/41379-3/2014
HUSTR00069
OGYI/41379-3/2014
A dokumentum lezárásának ideje: 2014.11.03
Lilly Hungária Kft.
1075 Budapest, Madách I. u. 13-14.
www.lilly.hu
(x)
