A depresszió (orvosi nevén major depresszió) pszichiátriai betegség, a hangulatzavarok egyik formája. Jellemző tünete a tartósan, állandóan fennálló kedvetlenség, érdeklődéscsökkenés, örömtelenség, amelyet számtalan testi tünet is kísér, és ezeken a beteg az akarata ellenére sem tud változtatni.
A depresszió az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség, előfordulása igen magas, kb. 18 százalék. Azon túl, hogy a beteg számára a panaszok megterhelők, a betegség számtalan objektív következménnyel jár. A fáradtság, lelassultság, koncentrációcsökkenés, alvászavar a munkaképességet kifejezetten rontja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 15 európai országra kiterjedő vizsgálata azt találta, hogy a major depresszió okozta képességcsökkenés mértéke megelőzte a krónikus belbetegségekét (magas vérnyomás, cukorbetegség, krónikus tüdőbetegségek). Ráadásul a depresszió és a testi betegség együttes előfordulása igen gyakori. Sajnos, ha a pszichiátriaihoz testi betegség is társul, azon túl, hogy ez fokozza a testi-lelki szenvedést és a szociális funkciók károsodása is nagyobb, a depresszió rontja a testi betegség gyógyhajlamát, tehát gyógyítása, egyensúlyban tartása nehezebbé, egyben költségesebbé válik. A nem kezelt depresszió és a terápiára nem reagáló súlyos depresszió végső kimenetele tehát a teljes munkaképtelenség. A Világbank előrejelzése szerint a depreszszió 2020-ban második lesz a leggyakrabban munkaképtelenséget okozó betegségek listáján, a szív-ér rendszeri betegségeket követve. A tendencia sem mellékes: 1990-ben a depresszió még a negyedik helyet foglalta el ebben a rangsorban.
Mindezek alapján érthető, hogy a depresszió okozta költségek elenyésző részét jelentik az úgynevezett direkt költségek: a gyógyszer ára, az orvosi, kórházi kezelés díja. Ennél sokkal nagyobb tételt tesznek ki az indirekt költségek: a munkából való kiesés vagy a rosszabb minőségű munkavégzés, a táppénzes állomány, a rokkantsági nyugdíj összege. De ideszámíthatjuk a depresszió következményeként fellépő testi betegségek kivizsgálásának, kezelésének, rehabilitációjának teljes gazdasági-társadalmi terheit is.
Az indirekt hatások költségeinek számbavétele távolabbra vezet, de nem hagyható figyelmen kívül a depressziós beteg környezetére gyakorolt hatása. A depresszióval együtt járó kedvetlenség, feszültség, ingerlékenység a párkapcsolatot jelentősen megterheli, akár váláshoz is vezethet. A munkahelyi légkört, termelékenységet is ronthatja a depressziós beteg negatív beállítottsága, pesszimista gondolkodása. A depresszió legsúlyosabb következménye az öngyilkosság. Ennek lelki hatása súlya krízist okozhat a családtagoknál, és akár depresszióba sodorhatja őket is. A betegség időben való felismerése és megfelelő kezelése tehát kulcskérdés, egyéni és társadalmi szempontból egyaránt.
A major depresszió korszerű kezelésében már 50 éves tapasztalata van az orvostudománynak, az első hangulatjavító szer felfedezése és bevezetése után a hangulatzavarban szenvedők gyógyulási esélyei jelentősen növekedtek. Az első hatékony szerek még kifejezett mellékhatásokat okoztak, de a 80-as évek második felétől forgalomba került "második generációs" orvosságok hatékonyságához már jó tolerálhatóság társul.
Az elmúlt évtizedek kutatásai megerősítették, hogy a major depresszióban szenvedő betegek életük során gyakran több depresszív időszakot élnek át, és minden kezeletlen epizód növeli egy következő esélyét. Egyre világosabbá válik, hogy az első depressziós állapot sikeres, teljes gyógyulást hozó kezelése csökkentheti a későbbi visszaesés vagy a depresszió kiújulásának kockázatát.
Korábbi ismereteink alapján a hangulatjavítókat nagyjából egyenlő hatékonyságúnak tartottuk. Ez valószínűleg igaz is, ha a kezdeti, kedvező hatást nézzük. A ma fogalomban lévő hangulatjavítók legtöbbje a depressziós tüneteket 2-3 hét kezelési idő után lassan, fokozatosan csökkenteni kezdi, az első hónap végére a betegek már jobban érzik magukat. De nagy különbség lehet a kezdetben hatékonynak tűnő gyógyszerek között például hat hónap múlva. Ha a kezdeti, reményteljes javulás üteme tovább folytatódik, a depresszió valamennyi tünete 2-3 hónap alatt visszaszorul, és a beteg stabilian jól van. Előfordul, hogy nem múlik el minden panasz, részleges javulás lép fel, de az is lehet, hogy a panaszok szinte teljesen megszűnnek, csakhogy az állapot jelentős hullámzást mutat. Csupán az első változat fogadható el teljes gyógyulásként. Sajnos a depressziós betegek mintegy 45 százaléka nem éri el a teljes gyógyulást, ezáltal fokozottabb az ismétlődés és a visszaesés veszélye.
Az elmúlt öt év során kerültek forgalomba és terjedtek el az úgynevezett "kettős hatású szerek", amelyek a hangulatjavítók családjának újabb generációját képezik. Úgy tűnik, szedésük mellett a kezdeti hatás után is folyamatosan szorítják vissza a panaszokat. Az általuk elért gyógyulás mértéke biztató, elérhető a teljes tünetmentesség és az elért jó állapot stabil. A betegek számára nem elhanyagolható, hogy a többi hangulatjavítóhoz képest talán valamivel korábban észlelhetők a javulás első jelei, megkönnyebbülést és reményt hozva a betegnek. Egyre több adatunk van a kettős hatású szerek súlyos depresszióban kifejtett hatékonyságáról is.
A depressziós betegnek nagy, néha elviselhetetlen szenvedést jelent a lelki betegség. A társadalom számára jelentős gazdasági teherrel jár a nem vagy rosszul kezelt depresszió.
A szerző adjunktus, magánorvos
(2008.03.13. 10:26)
Dr. Ágoston Gabriella - Világgazdaság
