Senki sem lehet örökké boldog, időről időre mindenki átél érzelmi hullámvölgyeket, ami az élet természetes része. Egyes élethelyzetekben rendkívül magunk alatt lehetünk, de előbb-utóbb a borús hangulat elmúlik, és visszatérünk a normális kerékvágásba. A klinikai depresszió, avagy a major depresszív zavar ugyanakkor más. Tünetei hosszabb ideig rátelepszenek a mindennapokra, súlyos esetben teljesen ellehetetlenítik a megszokott életvitelt. Ráadásul a lehangoltság csupán egy a lehetséges panaszok sorában, a kedélyváltozás mellett egyéb módokon is kiütközhet, megjelenhet a betegség. Összességében depresszióra figyelmeztethetnek az alábbi tünetek:
- lehangoltság, szomorúság;
- az érdeklődés elvesztése még a korábban kedvelt tevékenységek iránt is, örömtelenség;
- az étvágy és a testsúly csökkenése vagy növekedése;
- a gondolkodás és a testmozgás lelassulása, akár anélkül, hogy a beteg erre felfigyelne;
- folytonos kimerültség, erőtlenség;
- önértékelési gondok, indokolatlan bűntudat;
- koncentrációs zavarok, döntésképtelenség;
- visszatérő öngyilkossági gondolatok, halálvágy.
Klinikai depresszióról abban az esetben beszélhetünk, ha a felsorolt szimptómák közül legalább öt, illetve az első kettő legalább egyike minimum két hétig fennáll a betegnél. A depresszióra jellemző, hogy hetekig, hónapokig tartó epizódokban jelentkezik, amikor a panaszok napról napra szinte szüntelenül gyötrik az érintetteket. Fontos továbbá megemlíteni, hogy a tünetek az élet számos területén problémákat idézhetnek elő, legyen szó munkavégzésről vagy a társas kapcsolatok és a párkapcsolat ápolásáról. A depressziós betegek visszahúzódóbbá válhatnak, mindez pedig rengeteg konfliktus, továbbá akár fizikai megbetegedések és különféle függőségek forrása lehet az idő előrehaladtával.
Hogyan segíthetünk leküzdeni a depressziót?
Érdemes leszögezni, hogy a klinikai depresszió az egyik leghatékonyabban kezelhető mentális zavar. Ehhez azonban szakember segítségére van szükség. Csakhogy a depressziós betegek sok esetben nem ismerik fel az állapotukat, és úgy gondolhatják, érzelmeik teljesen természetesek. Ha pedig mégis szembesülnek a problémával, a közkeletű tévhitek miatt kialakuló szégyenérzetük akadályt gördíthet a segítségkérés elé, illetve azt mondathatja velük, hogy maguktól is képesnek kell lenniük felülemelkedni a nehézségeken. Valójában azonban a depresszió ritkán javul magától, mi több, kezelés nélkül többnyire súlyosbodik. Sokat nyom tehát a latban, hogy a betegek mennyire számíthatnak a környezetük támogatására, segítségére, mert elszigetelődve hamar kilátástalan helyzetbe sodródhatnak.
Éppen ezért, amennyiben depresszió gyanúját keltő tüneteket tapasztalunk egy szerettünkön, semmiképpen ne vegyük félvállról a szituációt! Beszéljünk vele aggodalmainkról, mondjuk el neki, milyen változásokat tapasztalunk a viselkedésében. Igyekezzünk tudatosítani benne, hogy a depresszió egy egészségi probléma, nem pedig valamiféle személyiségbeli gyengeség, és akárcsak egy fizikai betegség esetében, itt is elengedhetetlen a szakszerű kezelés a gyógyuláshoz. Ne hagyjuk magára a problémával, segítsünk neki megfelelő terapeutát találni, valamint a kezelés során is maradjunk mellette, támogassuk, biztassuk őt. Sokszor az a leghasznosabb segítség, ha figyelmesen meghallgatjuk, amikor a gondolatait, érzéseit szeretné megosztani, anélkül, hogy tanácsokkal bombáznánk, esetleg bármilyen módon ítélkeznénk. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a depressziós beteg hajlamos lehet mindenért önmagát hibáztatni, ezért fontos, hogy erősítsük benne a pozitív tulajdonságait, és felhívjuk rá a figyelmét, milyen sokat jelent a személye a környezetében élők számára.
Nem csupán antidepresszánsok hozhatnak javulást
A klinikai depresszió kezelésének alapjául a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia szolgálhat, a beteg állapotának súlyosságától, kórelőzményeitől és egyéb egyéni jellemzőitől függően. Általában véve elmondható, hogy közepesen súlyos vagy súlyos panaszok esetén szükséges az antidepresszáns gyógyszerek alkalmazása, míg enyhébb esetekben a pszichoterápia akár önállóan is előrelépést hozhat. Összességében a tapasztalatok szerint a betegek 80-90 százaléka kifejezetten jól reagál az orvosi kezelésre, de szinte minden érintettnél el lehet érni valamilyen mértékű tünetenyhülést. Ritkán fordul elő, hogy nagyon súlyos, más kezelési eljárásokra nem reagáló panaszok miatt elektrokonvulzív terápia (ECT) váljon szükségessé, amikor – altatásban – elektromos impulzusokkal stimulálják a központi idegrendszer egyes részeit, így enyhítve a depresszió tüneteit.
Fontos azonban hozzátenni, hogy az orvosi kezelés nem minden, hiszen a beteg az életmódja révén is sokat tehet azért, hogy állapota javuljon. Mindenképpen javasolt a tájékozódás a témában: olvassunk utána a betegségnek, és igyekezzünk azt a környezetünkkel is minél részletesebben megismertetni. Az olyan általános egészségmegőrzési tanácsok megfogadása, mint az alkohol- és a drogfogyasztás kerülése, a rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás és a megfelelő alvásminőség fenntartása depresszió esetén is kiemelkedő jelentőségű. Hasznos, ha a beteg elsajátít olyan relaxációs technikákat, mint a meditáció, a jóga vagy a tai chi. Végezetül nagyon lényeges, hogy a depressziós beteg ne szigetelődjön el, amiben egyrészt a családtagok, barátok töltenek be kulcsfontosságú szerepet, másrészt támogató csoportokhoz, sorstársi közösséghez csatlakozva is kapcsolódhat olyanokhoz, akik hasonló kihívásokkal, tapasztalatokkal szembesülnek.
