Megtalálták a bölcsőhalál okát

A csecsemők minden előzmény nélküli, váratlanul – többnyire álmukban  – bekövetkező halálát tulajdonítják a hirtelen csecsemőhalál szindrómának, amely leggyakrabban a 2-4 hónap közötti babák körében fordul elő. A bölcsőhalál okát évtizedek óta kutatják, és eddig számos kockázati tényezőt sikerült azonosítani. Ezek közé tartozik, ha a kismama a várandóssága alatt dohányzik, ha a baba koraszülöttként jön a világra, vagy ha a családban előfordult már bölcsőhalál.

A legújabb erre irányuló kutatás során hetven olyan csecsemő agytörzsét vizsgálták meg, akik bölcsőhalál következtében vesztették életüket. Azt találták, hogy az ő esetükben megváltozott a szerotonin 2A/C receptor szintje a kontrollcsoportot képező halálesetekben kimutathatóhoz képest. Tehát egyes csecsemőket egy biológiai rendellenesség bizonyos körülmények között sebezhetőbbé teszi – írja a MedicalXpress.

Három tényezője van

A kutatók szerint hirtelen csecsemőhalál szindróma akkor következik be, ha három dolog együttesen van jelen:

• a gyermek az első évben a kardiorespiratorikus fejlődés kritikus időszakában van (ez az oxigén szállításával van összefüggésben);
• a gyermek külső stresszorral szembesül, mint például az arccal lefelé fordított alvási pozíció vagy az ágy megosztása egy felnőttel;
• harmadszor pedig, hogy a gyermek olyan biológiai rendellenességgel rendelkezik, amely érzékennyé teszi őt az alvás közbeni légzési kihívásokkal szemben.

Ha egy csecsemő életveszélybe kerül, mert például álmában nehezen kap levegőt, általában ösztönösen felébred, felsír. Az agya azon része ugyanis, amely az ébredést irányítja, azonnal akcióba lép. Egyes csecsemők esetében viszont nem indul be ez a vészhelyzeti reakció.

Sok még a nyitott kérdés

Sok munka van még hátra annak meghatározásában, hogy a 2A/C receptorban lévő rendellenességek milyen következményekkel járnak a szerotonin- és nemszerotonin-receptorok nagyobb hálózatának összefüggésében, amelyek kihívás esetén védik a szív- és légzésszabályozás létfontosságú funkcióit. Jelenleg nem áll rendelkezésre eszköz ennek a biológiai rendellenességnek a kimutatására, ezért a biztonságos alvási gyakorlatok betartása továbbra is kritikus fontosságú – fogalmazott a kutatás vezetője, Robin Haynes.

A Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatása szerint rizikótényező a koraszülöttség, a rossz szociális helyzet, az alacsony születési testsúly, a gyermek hasra fektetése, vagy ha a szüleivel egy ágyban alszik a baba. Ezen kívül fokozott kockázatot jelent az anya terhesség alatti dohányzása, vagy ha a csecsemővel egy légtérben dohányoznak.